Tényleg nehéz dolog lehet szopni. Mármint, nem technikailag, vagyis, pont de, szóval... Nehéz ezt megfogalmazni, mivel én a cső másik oldalán állok.

Az tuti, hogy akarni kell, akkor leszel ügyes benne, ha igazán kívánod, nem csak azért, mert a másiknak jó.
Ahogy Mike Posner is megénekelte: Szeret szopni (Sad song). Tuti szeretni kell, akkor lehet igazán adni, és élvezetesen csinálni.

Oké, nem kell, hogy elélvezz attól, hogy a szádban van a fütyim (ja, újabban fütyiként kerül be a szájba, nem is értem, régen, ha csak a fogait megláttam a nőneK, már mervedés volt, pláne, ha a torKát..), de játszani szeress vele, vagy akard! Vagy próbáld elhitetni! A kifogásokkal és a "Jó, de elfáradt a kezem", "Begörcsölt a szám" nem jutsz előrébb. Csak a kedvem veszed el az egésztől és még tovább tart és  még jobban elfáradsz és nekem kevésbé (vagy egyáltalán) nem lesz élvezetes. Aztán ne gyere azzal, hogy de az ízét szereted, szívesen lenyelnéd már! Na ne szórakozz velem, ez nem így megy!

Én is megküzdök azért, hogy orgazmusod legyen, de nagyrészt (az elején biztosan) még élvezem is. Hiába fárad a csuklóm, a nyelvem, vagy kiakad az állkapcsom, akkor is csinálom, amíg nem kezdesz nyögni, remegni és amíg nem tolsz el lihegve.

Ez ilyen.

És persze, hogy azért írom ezt, mert Rami nem brillíroz ebben. Sem.

És voltak szuper jól szopó lányok, és volt olyan, aki annyira imádott szopni, hogy még beszélni is szeretett róla, konkrétan esszét írt arról, hogy hogyan kell jól szopni.
Aztán mikor elkezdte, gyenge volt. Vagyis nem éreztünk egymásra, nem tudom, de muszáj volt leállítanom hosszú-hosszú percek után, mert tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége. Vagyis semmilyen se.

Na jó, ezt még rendbe teszem. Tekintsük ezt afféle tervezetnek, nem valódi írásnak.