fél álomban naná hogy megint Klárira gondoltam, és elképzeltem, milyen jól is állna neki a kis, fehér, fodros miniszoknya, olyan teniszező cucc jelleggel. Fehér zokni, fehér cipő. Egész beindultam rá.

Kissé árnyalta a képet, hogy tudtam, Rami fekszik mellettem. De amíg csukva a szemem, addig bármi megtörténhet, nem?

Aztán napközben hasonló dolog történt.

- Baj van? Nagyon elbámultál - kérdezte Rami, míg éppen répát pucolt a konyhában (nem az enyémet, hülye).

És persze nem mondhattam neki, hogy "Dehogy, épp ellenkezőleg! Itt látom magam előtt Klárikát, ahogy ül a konyhapultodon, bal lába felbaszva, a jobbja lelóg, a szoknyáját pont úgy húzza fel, hogy kilátszódjon a gyönyörű puncija, salátalevél, ilyenek."

Eskü, nem én raktam oda. Csak ott termett.