Lassan telnek a napok. A munka ugyanolyan, ha nem csinálnám zsebre is néha, még kajára se lenne pénzem. A főnök meg szemet húny. Szandrával meg szoktuk beszélni mikor vállaljak túlórát, ő mikor ér rá, hogy minél többet lehessünk együtt. Én persze állandóan csak dugnám. Jaj, de finom az a nő!…

Állítólag egyszer, valami családi rendezvényen elhozta a feleségét. Ő beszélt így róla. "Bélám így, Bélám úgy." Ráragadt a név. Mondjuk ha ketten voltunk én Béla Bá-nak szólítottam. Tiszteletből. Ami inkább a kornak és tapasztalatnak szólt, sem mint a valódi tudásnak. Bélám igazán elmésen tudta…