Beszélgettünk ma.

Nagyon jól esett. Felszabadultam, megnyugodtam. Most épp nem lettem szerelmes belé, egyszerűen éreztem, ő az, ő a másik felem.
Mert elolvasta Klárika az írásaim, az utolsó tízet kábé. Azt mondja, Rami sosem olvashatja ezt el. Nyilván. És hogy átalakult, már nem szex központúak az írások. Nahát, mit nem mond. 
Aranyos volt, mindenről is beszélgettünk (leginkább a semmiről), és szóvá tette, hogy a "megint a családjáról mesélt unalmasan, a semmiről", az nem szép dolog és szégyeljem magam, és meg ne próbáljam újra ezt írni. Kacagva mondta. Hmm. Mondjuk nem ajánlott fel semmit érte cserébe, pedig jól tudja, mi kell nekem.

Később egy havernál voltam. Kicsit ittunk, beszélgettünk, a csajairól, az enyéimről. Meséltem Viviről is.
- Pont az ilyen csajokat szeretem! - mondta, félig sem ismerve a történetünket.
- Hát.. nekem megvolt - szerénykedem.
- A manager csaj is ilyen. Most megint kefélni akar.
Hát igen. Jön a tavasz, dagad a fasz. Meg nedvesedik a p... Az hát. Pipacs. Vagy az csak nyár végén? 

Aztán folyton másról kezdett beszélni, néha nem is voltam benne biztos, hogy ott ülök mellette, és hallja, amit mondok.

Míg hazafelé botorkáltam, hívtam Ramit. Három csörgés után nem vette fel. Nem is hívott vissza egy percen belül, szóval inkább Klárit hívtam. Tíz csörgés. Biztos alszik. Mit csinálnak ezek éjfélkor?

...

Hopp, visszahívott.
Azt mondta, Rami most már nem csak miatta, hanem Vivi miatt is aggódhat ahogy az elbeszéléseimből látja. Megnyugtattam, hogy nem, nem így van.
Körbeudvaroltuk egymást, hallgattam a kacagását és olvadoztam. Csak a szoki.
- Mert szerettelek! - ezt válaszolta az egyik kérdésemre.
- Vagyis hogy még mindig szeretsz!
- Így van, igaz igaz.