Hétköznap. Két nap. Ennyit akar Klári. Én meg örülök, persze. Azt nem tudom hogy adom be Raminak. Persze, miért is vagyunk ennyire összekötve? Miért tudatok vele mindent, mikor-hol vagyok? Hát hogy bármikor beugorhasson és egy közepesen jót...De most nem ez lesz.  Most az igazán jót... Az lesz.…

- Hallottad, hogy elváltak Dalmáék? - írja sms-ben. Mint öreganyám.- Nem, veled mi zu? Jól vagy? Lányod? Jani? Kezdi így a nő a múltamból. Gyönyörű fenék, világbajnok orális képességek. Emlékszem.Folytatjuk. Mármint az üzengetést. Örülök, hogy talált ürügyet, hogy megszólítson.Bla-bla,…

Lehet, hogy sosem a frenetikus szexet kerestem, csak egy normális kapcsolatot, közép-jó szintű erotikával? Ezt még át kell gondolnom. Majdnem egy hét eltelt, nem is tudom, miért nem írtam le azonnal az élményt. Szóval vezettem. Hegyek-völgyek, dombok-nemtommi, haladok, száguldok szinte vagy 70-el,…

a park, ahol annyit sétálgattam, a tavaszi idő melegítette, a nyári nap égette a bőröm, árnyéktól-árnyékig menekültem, vagy éppen kutyától, kutyát sétáltatótól, vagy vénasszonytól (Fiatalember, mondja már meg...), esetleg autókat kerülgettem, miközben sétát imitálva, a fülemre szorítva élveztem…

Ahogy indultam munkából haza, elkapott egy furcsa érzés. Nehéz volt rájönnöm, aztán végül fel tudtam idézni, mire emlékeztet. Azok a magányos hazaindulások jutottak eszembe, amiket annyi éven át elkövettem. Fáradtan ballagok ki a kapun, a nap süt, a tavasz illatát hordja a szél, a hormonok finoman…

Felhívott. Mondom sajnos, most nem tudunk beszélni. Majd később. Neki már akkor nem jó.Azért az milyen érdekes, hogy miután haza értem és megnéztem írt-e nekem, az én Klárikám éppen egy olyan kötözős, kellemesen izgalmas pornhub-os videó linket küldött. És pont most nem értem rá. Pedig pont most…

Na most persze kiakadt Klári, hogy túl szépen írtam Ramiról, meg a kapcsolatunkról. Ő már nem is akar közénk állni, elgondolkozott rajta, talán nem is kéne találkoznunk többet. Meg hogy amúgy a jövő hét jó-e nekem. Csak hát nem érti ezt a fajta hozzáállásomat, meg hogy hova lett a…

Repülök vissza a múltba. Minél többet beszél, annál jobban. Csak hallgatom, és bár a szokásos módon, közepesen érdektelen témákkal kezdődött, már egy órája beszél, és a hangja megtette a hatását. Bármit mond, a madarakról, gyertyákról (uh, milyen gyertyát tudott csinálni, muszáj volt betennem neki…