Lehet, hogy sosem a frenetikus szexet kerestem, csak egy normális kapcsolatot, közép-jó szintű erotikával? 
Ezt még át kell gondolnom.

Majdnem egy hét eltelt, nem is tudom, miért nem írtam le azonnal az élményt.

Szóval vezettem. Hegyek-völgyek, dombok-nemtommi, haladok, száguldok szinte vagy 70-el, közben rákezdi a Csíkos Mostmúlikpontosan.
Csak szeretem, nagy rajongó nem vagyok, ha egy héten háromszor kerül elém, kimondottan utálom.
Szóval ordít a rádió, bömböl a mély, brácsa, bőgő, vonyít a hegedű, az énekes nő hangja is különleges és amíg hangosan kántálom a szöveget, szépen elnyújtva, lassan, látom a képeket magam előtt, na nem a friss vetést, meg a tekergőző aszfaltcsíkot a napszemüveg mögül, hanem a madarat, akinek szalmaszál van a csőrében, meg az összes vágtatós, szeles mindenséget, amit Dr. Kiss annyira jól megírt.
És naná, hogy a szerelmes részeknél Klárira gondoltam, kire másra, és eskü, hogy nem a "most múlik" és az "ez tényleg szerelem" résznél kezdett el folyni a könnyem.
Furcsa volt, mert vidáman, mosolyogva ordítoztam kánont (csak kicsit csúszok néha), de már majdnem a hisztérikus köhögős sírás is elkapott egy másodpercre, valahol ott az indián ló magasságában. Mert ugye ott annyira felviszi a dallamot, meg amúgy is, minden is kavarog a dalban és a fejben, hogy ott kész voltam.

Ennyi. Nincs konklúzió, nincs ez meg mi a faszt jelent, Klári vagy Rami, semmi efféle. Ez csak egy élmény volt, amit örülök, hogy átélhettem. Bocs, ha nem tudtam jól átadni.

Amúgy meg randi 's in the air. Nehéz ügy. Lehet írok egy fiókost a gondolataimról.