Klári hívott. Nem dejavu, tényleg kezdtem már így. Tiszta olaj voltam (fenét masszázsolaj!), örültem, hogy ki tudtam nyomni.

Később visszahívtam és hallgattam. Aranyos nő. Most nem volt szexi, csak egy kedves barát. Akit láttam ahogy mosolyog, ahogy éppen azt csinálja amit mesél, valami macskás, vagy kertes sztorit.
Ezek után elpanaszoltam neki, hogy engem senki se szeret, vagyis a társkeresőkön milyen defektesek vannak. Vagy aki igazán jó, azzal meg képtelenség összehozni valamit.
- Megértelek. Te szegény - sajnált meg csücsörítve.
- Na ne szívass! De legalább van Vivi. Úgyis megígértem, hogy felhívom, most le kell hogy tegyelek.
- Ki?

Elmeséltem neki nagy vonalakban, hogy célhardver, de egyre jobban tetszik, és cuki ahogy nevet és majd meglátjuk.
Nem mutatta a jelét a féltékenységnek, de Klárit ismerve, a tököm tenném rá (jó, igazából nem), hogy nem sokára megkeres, hogy még tiszta szerszámmal tegyem meg azt. Azt hát!

Mert mondtam, hogy még nem volt semmi. És ezt majd el is kell ismételnem, hogy életben tartsam az érdeklődését, és a tisztaság, a fertőzés mentesség ígéretét. És hogy tudja, az én ápolt, makulátlan, soha nem használt, már-már szűzies szerszámom (Rami nem számít) csak ő rá vár. Meg persze Vivire, de nagyon. Ezt is tudnia kell. A motiváció végett. Ezt tervezem.

Ezek után hívtam a lánykát, és tényleg nevetős és cuki volt. Simán rákívántam. Most már nagyon össze kell jönnie. 
Apu beosztása miatt, csak két hét múlva ér rám. Hétköznap, munkaidőben. Hát nem tudom. Majd minden követ megmozgatok, hogy meg legyen ... Ez azt jelenti, hazudozok fűnek-fának. Persze.

A múltkor úgyis az egyik beavatott haver már azt kérdezte "NA, A HÉTVÉGÉN IS JÖSSZ HOZZÁM, MINT A MÚLTKOR?" - utalt a telefonban az esetre, mikor falból nála voltam, persze amúgy meg Klárikát kantároztam, Mosonbivalykutykurutyban.
- Először is nem tudom miről beszélsz, másrészt kussolj már! Itt vagyok nála! - suttogtam.
De lehet, hogy majd most is nála leszek. Míg Vivinek mutatom meg, milyen az igazi férfi.

Ma is cseverésztem ezzel a kislánnyal, szívesen hallgattam, míg a munkájáról beszél. Nem értette, hogy egy ilyennek mint én, mi érdekes lehet az irodai aktatologatásban. Én meg beszéltettem, persze, kicsit fárasztani kell a halat.

Este mire Rami hívott, már panaszkodnom kellett, annyit beszéltem.
- Azt hiszem berekedtem.
- Meg ne fázz nekem!

Dehogy fogok, legfeljebb ha Vivi kitakar.
De én bátran vállalom a kockázatot!