Felhívott. Mondom sajnos, most nem tudunk beszélni. Majd később. Neki már akkor nem jó.
Azért az milyen érdekes, hogy miután haza értem és megnéztem írt-e nekem, az én Klárikám éppen egy olyan kötözős, kellemesen izgalmas pornhub-os videó linket küldött. És pont most nem értem rá. Pedig pont most szívesen elbeszélgettem volna vele arról, mi is látható a képeken.
- Szerinted ez pár? Vagy csak megjáttszák. A pasi úgy néz ki, mintha szeretné a nőt - írta nekem kísérő szövegként.
Én persze sok mindenre gondoltam, csak pont a szereplőkre nem. Magunkat láttam, ahogy ez a csodaszép nő szépen odaspárgázva várja, hogy izgassam, és ne tudjon ellene tenni semmit (na nem mintha akarna, a madzagolás is közös mutatvány), én egy szál semmiben térüljek-forduljak, meghúzzak ezt, megcsipkedjek azt, megpaskoljam, vagy csak simán megnyalintsam, esetleg bevezessem a bevezetni valót.
És pont most nem ér rá.

- Az a baj, hogy túl jó szerető vagy. 
Múltkor ezzel vigasztalt.

Akkor, mikor azt bizonygattam, hogy de, semminél se vágyom jobban arra, mint hogy találkozzunk, de a nyilvános strand, azért az necces. Nem akarok lebukni. Meg úgyis fel kell jönnöm, legkésőbb két percenként levegőért, akkor meg felismerhetnek.
Attól is ""rettegek"", hogy egy elsuhanó autóból Rami barátnője, vagy húga meglát, ahogy ölelem nagy buzgón Klárikámat, a kukorica föld szélén. Hát de még persze hogy száz ember között.
- Szóval szégyellsz?
- Francot!

Milyen gáz, hogy akit szégyellek és nem vinném az utcára - még mindig nehéz ránéznem Ramira - vele egyre többet mutatkozunk nyilvánosan. Meg hát így is van rendjén. Elfogadjuk egymást, mindennel (majdnem mindennel ) is együtt. Gyűrjük egymást, mint bohóc a kalapját.
Klárikámat meg mutogatnám fűnek-fának, hogy lássátok, milyen szép nőm van, de nem lehet, mert a másik, az állandó, az odaadó, aki majdnem mindent is, majdnem mindenkor is megtesz, nehogy rájöjjön. És fájjon neki. És kibaszna, az meg ugye nekem is, de ez lenne a legkevesebb baj. Magamnak köszönhetem.
Csak hát Klári...

Fszom. Miért ilyen nehéz?

Meg nehéz ugyanezt a vekengést nyomni folyton, de gondoltam jelentkezek, hogy élek még. És úgy látom más is bele van ragadva a saját kis hurkába (hurok, nem az ennivaló) és ugyanazt ismétli "erős nő vagyok, értékes, miért is nincs pasim?", vagy "de szar nekem a párommal, nem is tudom mi lenne jó, jaj-jaj". Ilyet én is tudok.

Voálá!

ui: vajon hogy lehet utolérni egy szégyellős exibiciklistát? Rejtett a blogja, képtelen vagyok rákeresni a nevére, hogy írjak neki. Pedig jónak ígérkezik.