Azért érdekes, hogy ahogy egyik kapcsolat záródni látszik, mennyire kezdek kapaszkodni a másikba.
Láttam már ilyet, nőknél, csak néha későn vettem észre. És akkor a rossz oldalon álltam. 

De most nagyon el kezdtem kepeszteni Viviért. Egyre jobban tetszik. Nagyon várom, hogy lássam, vagy csak hogy beszélgessünk ma is. Persze neki is ugyanúgy szüksége van rá, azt látom. Jó hallgatni a buta kis semmiségeit. Aranyos jószág.

Gyorsan bevásároltam, hogy meló után azonnal tudjam tárcsázni. Remélem jó lesz a mai is.

...

Jó hát! Aranyos volt, ugyan néha csúnyán beszélt - meg kell tanítanom választékosan káromkodni - és kilógott a lóláb, hogy ő sem tökéletes - de ki az, még én se, vagyis... - de nagyon szórakoztató volt.
Könyvekről beszélgettünk - vagyis inkább ő - , meg filmekről érintőlegesen. Jó volt hallgatni. Megint rá kellett jönnöm, mennyi ezercsillió féle ember van. Nem tudsz ráhúzni sablont egyikre sem.
Pedig azt hinném, az ilyes fajta erotikával, nyitottsággal, vagy a vidámsággal való hasonló viszony, ami neki(k) van, mindenkinek ugyanolyan, vagy hasonló világlátást, érdeklődést eredményeznek. Vagy akár bármi más, mondjuk genetika, származás, élethelyzet ami kiválthat akármilyen gondolkodásmódot az kőbe van vésve. Vagy legalábbis hasonlít. És ami az egyik nőnél (embernél) működik, bejön, az a másiknál is. Aztán a lóf.szt.

Az ilyen hűha élményeket szeretem. A ráeszmélést.

Jól szórakoztunk. Elköszönni nem tud, csak lerázni, de ez lehet, hogy nem szándékos, majd ezt jól meg kell beszélnem vele. Nem vagyok sértődős, sőt, tudnom kéne, hogy untatom, szabjunk valami határt a speech-nek, vagy miaf.

Amúgy megvan az ismételt első randi ideje. Hát, nagyon sokat kell szervezkednem és mindenféle kamu történeteket kitalálni mindenkinek is, mikor és hol leszek, és pláne miért.
Az a mém jut eszembe, mikor szegény Pinokkió feje satuba van szorítva, a tündérke meg (nem az enyém) terpeszt bugyi nélkül a fa orr előtt és noszogatja Pinokkiót: Hazudj még, hazudj, hazudj!

Aztán ráírtam Klárira, mert előzőleg mikor meséltem neki Viviről, olyan furcsa lett a hangja.
- Megbántottalak, csalódtál bennem? Soha többé nem akarsz találkozni? Tudtam. :(
Persze, ilyenkor adom a hősszerelmes kisfiút, az mindig bejön. :)
- Semmi ilyesmi. Este?

Vártam kicsit, aztán ágyba bújtam. Mikor letettem a fejem, önkéntelenül is kimondtam hangtalanul egy "Az én Klárikám!" sóhajt.
Aztán hívott, és megbeszéltük a kérdést, miután rákérdeztem tíz perc "szép az élet és annyi jó dolog történik velem" monológ után. Ezeket is szeretem hallgatni, többnyire.

- Figyelj, engem nem érdekel kivel ismerkedsz, vagy írogatsz (lehet, hogy a további lépéseket nem tudja, vagy nem akarja tudni?). Megbeszéltük, ezek nem igazi kapcsolatok, csak olyan pót cselekvések.
Lényeg, hogy mellettem ne legyen más. Semmi írogatás vagy ismerkedés.  

Rá is kérdeztem. És igen. Ezt annyira evidensnek veszi, hogy együtt leszünk, együtt öregszünk meg, hogy nem is tette jövő, vagy feltételes időbe. Az így lesz és pont. :D

Ha már nem írtam volna le annyiszor, biztos megint ide biggyeszteném, hogy imádom. Upsz, kiszaladt.