Minek ismerkedik így az isten marhája?

Végre összejön valaki, majdnem benne van már és a nagy őszinteségi rohamban elmondja, hogy ja, amúgy qrvára írogatok. Blog hát. Fent van az interneccen. Aztán a csaj látni akarja és "beleírsz, ugye-ugye-lécci". 
Most meg így, hogy nem lett belőle semmi, nem írhatom le hogy is volt. Pedig itt bújnak ki a szavak az ujjaim végén. Jáj mitcsináljak!?

Úgy volt, hogy nagyon sokat írogattunk egymásnak. Olyan szépen beszél írásban! A szóhasználat, a humor, és ahogy az egész életét bemutatta! Hát nagyon odavoltam érte. Még a macskája is bejött nekem, a csirkék, a biciklije meg minden is. Az a szép környezet, amit elmesélt maga körül, hogy él, miket szokott csinálni (zabálni? filmezni? lóf..t! Olvas, kirándul, eddz, meg a többi ilyen hülyeség). És ahogy beszél mindenről, vagy a volt pasijairól, mondtam neki, írnod kéne bmeg, annyira jó "hallgatni".
Persze bejött neki, hogy udvarolok. Még a szex is szóba került. Nem egyszer. Már-már megbeszéltük a randit is, hogy legyen. Aztán egyik reggel...

Valahogy olyan rossz érzésem volt.
Előző este maratoni szájmenést rendeztünk, úgy repültek a levelek egymás után oda s vissza, hogy a bitpostások egymásnak adták a kilincset.
Humoros volt, szexi, aranyos, a cuki szót annyiszor leírtam egy-egy mondatára reagálva, hogy este a tükörbe nézve meg kellett kérdeznem magamtól: "Buzi-e vagy?".
Szóval feldobta a napom. És ő is jól szórakozott velem.
De a reggel...
Mintha a kijózanodás másnapos érzése kerített volna hatalmába. 
"Te hülye vagy? Vele kezdenél? És a korkülömbség? Ő már gyereket akar, te meg talán sose. És hogy találkoztok? Ezer kilóméter autózással és folytonos határátlépéssel akarod szórakoztatni magad hetente? Most? Ilyen időkben? Miért szivatod szegényt? Legyünk csak barátok? Fenét! Le akarnád varrni. Úgyis. És még hagyná is. Aztán valaki megszívná. Az is lehet hogy te. Hülye vagy? Nem elég neked ez a pár nő ami van? Vagyis nincs egyik se igazán. Újra zsákutcát akarsz?"

Egyik kérdés jött a másik után. És mind igaz volt. Pedig nagyon akartam ezt a csajt. Ő lehetett volna ő. És nem zavarta, hogy Rami mellett másodhegedűs lenne csak, egy darabig legalábbis. Azt se tudtam, ennek örülnöm kellene-e.

Végül este rászántam magam és felhívtam. Az első személyes élőszavas beszélgetés.
Azta!
Én köszöntem először, bemutatkoztam, bár nyilván tudta ki vagyok.
És akkor megszólalt. Háromszor kellett odanéznem, jó számot hívtam-e. Mondom ez az apukája? Vagy elütöttem a számot? Aztán eszembe jutott, azt mesélte mély hangja van. 
Beszélgetni kezdtünk. Próbáltam beszélgetni. De nagyon nem ment. 
És mellé ahogy beszélt! Hát hol van az irodalom? Hol vannak azok a szavak, amiket használt? Amikbe beleszerettem (a szavakba, nem a nőbe!)? És az entellektus? Meg a f..m!
Nem értettem.

Míg hazafelé gyalogoltam, előttem baromi lassan lépegetett egy nálam egy tízessel idősebb nő, akibe gyerekkoromban szerelmes voltam. Csodaszép kis szőkeség volt. Most meg az 500 méteres utat 10 perc alatt csoszogta végig. Úgy tűnt, mintha semmi kedve nem lenne hazamennie a férjéhez és a gyerekekhez (unokákhoz?), nem pedig a betegség kínozná.

Így hogy mögötte pár méterrel halkan beszélve a telefonba lassan lépegettem, még inkább ketrecbe zárt oroszlánnak éreztem magam. Még ez is korlátozott. Megelőzni, kikerülni nem volt kedvem, vagy nem is jutott eszembe, annyira lefoglalt a csaj hangja.
Már csak egy apró, vékonyka belső hangot hallottam: "De a puncija biztos nagyon jó!".
Hagyjál már!

Elköszöntem és levélben írtam egy félhosszú "bocsi de" levelet. 
Azt írta köszöni az őszinteségem és majd ír választ. De eddig nem írt.

Hát ennyi.

És ma reggel milyen üzletkötő csajszi jött be a céghez? Egy tündéri, huszonéves, félhosszú hajjal, kábé olyan magas lehet, mint ez a lány, nagyon jól öltözködik, van stílusa, szolid, de szexi, és semmi különleges nincs rajta, csak simán gyönyörű.
És akkor megszólalt. Háromszor kellett odanéznem, míg telefonált. Ez az ő hangja? Mély, cigis bariton. De kurvára szexi! A gyönyörű nőnek nagyon jól állt. Dehogy volt pasis hangja! Attól még nőies volt!

Na most ez mi a pöcsöt jelent?

Szóval biztos elolvasná, tehát nem rakhatom ki. Teszem el a fióknak. Aztán egyszer előveszem.
Tehát amikor ezt olvassa valaki, csak mondom, ez a régmúltat írja le, nem ma történt. Na nem mintha számítana.

Így is kinéz még egy fiókos sztori.

...

Breaking!
És kitette a faszbukra. Hadd tudja mindenki! Tomi kib.szott, jaj, nem kellettem neki!
De jó. Úgyis mindenkivel meg akartam osztani. Ja nem. :(