ilyet se csináltam még.
Itt ülök a helyen és várom Vivit. Közben írok. Miért, mit kéne csinálni?

Raminak már leadtam a hazugságot, miért nem találkozhatunk ma.

A kis lakás/szoba rendben van. A falon ugyanaz a béna ikeás kép kis házzal, vízeséssel, mint ami Rami konyhájában van. Már ki se akadok az ilyenen.
A konyhapultot leellenőriztem, ott sajnos nem lehet megdugni senkit, ha csak nem kevesebb 40 kilónál. Úgy tudom Vivi éppen felette van.
Azt hiszem az asztal lesz a megfelelő.
Még ellenőriznem kell, van-e pornó csatorna a tévében. Csak aláfestő zenének.

Amúgy mindig elfelejtem, miért is szerettem Klárival dugni menni. 
Mert olyan volt, mint az El Camino. Az út is legalább olyan fontos volt, mint az úticél. Amíg berregtem a hegyes-dombos vidékeken, rá kellett jönnöm, erre sem jártam még. Itt mások az utak, a földek, az erdők.
Izgalmas és érdekes látni a környező világot is, pláne, ha valami mézes bödönöcske vár az út végén.
Egy újabb kis falut megismerni, a szobraival, az intézményeivel, vagy a hangos templom harangjával együtt. És persze a 20 éves hűtő brummogása is kölcsönöz valami otthonos hangulatot a szálláson.

Pezsgő kikészítve, várom, hogy a csaj megjelenjen.

Milyen lesz? Nagyszájú? Hangos? Szende szűz? Azt kétlem.

Közben kijött az emlékeztetőm a telefonon: Túlóra?
Túlóra a fenét. A Vivi randit írtam fel, hogy el ne felejtsem és ha kell, tudjam mutogatni Raminak, ma nem érek rá.

Jöhetne már!
Tomi éhes! Mármint, na nem kajára...

Lehet, túl sokat teszek ebbe a randiba. Magamból. A gondolataimból. Azért, hogy pár órát együtt legyünk?
Jó ez így?