Ramival annyira jó, hogy lassan nagyítóval kell keresnem, miért is nem akarom.

Ja nem. Két-három dolog negatívum van csak, de ezek gerjesztenek még jó pár problémát.
Hasonlatot keresek.
Mint amikor megvennéd álmaid autóját. Gyors, szép, olcsó, kényelmes és mindenki a nyálát csorgatja ha látja. Éppen csak rozsdásodik, picit köhög a motor, úgy mondják "törődős", és rájössz, hogy a következő évben még egyszer rá kell költeni az árát, és az elkövetkezőkben is. Akkor ugye dilemma van. Már mentél vele pár próba kört, és közben persze állt a cerka, míg vigyorogva fánkokat rajzoltál az aszfaltra, de tudod, hogy ha ebbe beleugrasz, a következő hónapokban nem lesz új ruha, tévé, új bútor, de még talán kaja se nagyon. Inkább nem.
Pedig kurva jó benne lenni!

Na ilyen Rami. Kivéve, hogy nem gyors, nem szép, mondjuk kényelmes és köhögni is szokott (megfázott), és bár jó benne lenni, de hogy hónapokon át ezzel menni a tescoba... Nem tudom. Inkább nem.

Ez úgy merült fel bennem, hogy ma reggel rosszul éreztem magam. Minek hajtok még két (3?) másik lányt, miért szervezek Vivivel is randit? Szinte lelkiismeret furdalásom volt (új szó, ma találtam a szótárban a lelkisegély és a lélekdonor között). Nem csak az effort, amit belefektet az ember, hanem az a csalódás magammal szemben újra, hogy na, megint elbuktam kicsit. És lám megérte?
Mondjuk erre még nem tom a választ. Klári mindig. De akkor is. 

Néha úgy érzem, jó lenne egy tabula rasa. Ja tudom, ahhoz újra kell születni. Vagyis előtte feldobni a bakancsot. Ilyet meg nem tervezek.

És akkor bumm, a haver elkezdte írogatni nekem, hogyan toszigálja az egyik és a másik szeretőjét az asszony mellett.
Nem, nem irigységet éreztem. Hanem hogy, de tényleg, "ezek" tartanak fiatalon, karban és épen minket, testileg, szellemileg.
Persze az is lehet, hogy annyira vegetatív növény vagyok, hogy nem jut eszembe más hobbi az íráson és a dugáson kívül.
Benne van ez is. Nem tagadom.