Maestro, Musik!

Érdekes, hogy mennyire meg tud változni egy dal hangulata, ha mással, vagy jó pár hónappal később hallgatom. 
"A szakítós" zenékkel még akkor spanoltam magam, mikor Kláritól búcsúztam. Így könnyebb volt elengedni. Persze így hozzá kapcsolódott ahhoz a lányhoz is ez a dal folyam, akivel pótoltam a hiányt.
Ezért aztán, mikor az új kapcsinak vége lett, rosszul esett, talán a csalódásra emlékeztetett az a sok szám, amit azelőtt ordítva tudtam énekelni.

Majd jó sokára, jött Rami.

Mellette újra szívesen hallgatom azokat a nótákat, már szinte eszembe se jut, hogy miért volt beakadva az a tíz dal a lejátszás listámba és mentek újra és újra.
Már nincsenek hatással rám. Csak mint egy jó szám (a hármas például egy jó szám, csak mondom :).

Aztán múlt az idő és a nagy Ramis időszakba valahogy bele-bele cseppent Klári újra. És akkor jött egy újabb dal.
Aztakurva! Na az földhöz vágott. Az annyira Kláriról és rólam szólt, hogy majdnem elkezdett csorogni a könnyem, mikor először hallottam.

És persze, mikor elküldtem neki, Klári is oda volt tőle.
- Ez nagyon mi vagyunk! - írta vissza.

Most ott tartok, ha Raminál megszólal ez a dal, el kell kapcsolnom, vagy elfordulnom, elmenekülni, nehogy már az én kis Klárikám és közém beférkőzzön Rami.
Akivel mondtam már milyen jó mostanában? Egészen élvezetes. Nem csak a szex.

Kiváncsi vagyok, mi lesz a következő zene, ami majd ilyen hatással lesz rám. Mi lesz a dalunk Vivivel, vagy bárkivel (nem akárkivel), aki ez után jön.
Erre is mennyire igaz a következő kijelentés.

Van másik!