Állítólag egyszer, valami családi rendezvényen elhozta a feleségét. Ő beszélt így róla. "Bélám így, Bélám úgy." Ráragadt a név. Mondjuk ha ketten voltunk én Béla Bá-nak szólítottam. Tiszteletből. Ami inkább a kornak és tapasztalatnak szólt, sem mint a valódi tudásnak.

Bélám igazán elmésen tudta fejni az ügyfeleket. Az ilyen dolgok miatt nem ajánlom egyik ismerősömnek se, hogy ide hozza a kocsit. Nem csak Bélám zsivány.
Legutóbb valaki hatvanezres szervízre hozta a gépet.
Bélámhoz került, megcsinálta. Az ügyfél végig sasolta, mit csinál az öreg. Ezt nagyon imádja Bélám. Pedig, lehet hogy csak érdeklődő az ember. 
És persze bepróbálkozott, "ha bármi van, hívjon fel itt a számom, én féláron megcsinálom".
Elvette az ember a névjegykártyát (kinek van még ilyen?).
Amíg a tulaj fizetni ment - mesélik - az öreg rutin összeszedett pár kavicsot az udvarról.
- Mit csinálsz, gazolsz?
Szépen behelyezte a disztárcsa mögé az egyik keréknél.
Délután már, hívta is az ördög, hogy valami zörög a futóműnél.
- Megnézzük! Hozza a... - és házhoz rendelte a balfaszt. Vizsgálat, alámenés, rángatás. Ó, nagy a baj. 220. De magának 110-ért megszámítom. Holnap jöhet érte. Persze se számla, se semmi.
Másnap az ember, mikor átadta a pénzt, és kihajtott a kapun, még visszalépett valamiért egy rendőrrel, vagy adó ellenőrrel, vagy mi, nem tudom, hogy volt igazán. 
Bélámat kirúgták, még valami jó magas bünti is kinézett neki.

Aztán egyik este, mikor a kocsmából hazafelé tartott gyalog (ilyen is volt, pont nem kocsival ment), elcsapta egy audi. Egy tanú szerint szándékosan lépett ki elé.

Mindig azt mondta: "Majd én kiképezlek Tomika!".
Hát most temetésre megyünk, nem kiképzésre.
Bassza meg!