Még egy baszós randi lóg a levegőben. Már nem is tudom miért csinálom.

Na jó de. Csak...
Már nem vagyok biztos benne. Klári jön, és levarrom. Nagyon. Többször. Szerelmesen andalgunk, imádom becézni, simogatni, szeretni. És ennyi. 
De mellette ott van, hogy jó-jó, most egy mézes hétvége, egy kúró-kedd, vagy egy baszombat, de halványul a dolog.

Ahogy beszéltünk róla és körvonalazódott, hogy tényleg összejöhet megint, el kezdtem parázni, pici gyomor görcs, hogy hazudni, szervezni, még hazudni, pénzt bele, foglalni, utazni, mindent csinálni.
Hogy aztán ott végre élvezni lehessen, de előtte ügyesen, kielégítően viselkedni. Mármint, nem szeretném ha csalódna bennem.
Na ezt jól átírom majd.

Várom és nem adnám fel semmiképp, de úgy érzem többet árthatok Raminak ha kiderül, mint magamnak, ha nem jön össze. Na jó, persze, most jó nekem, 2 naponta kefe. Azért nem hiányzik. Annyira. Ez elég nekem. Azért nem is írok, pláne nem jókat. 
De persze a minőség, az hiányzik. Arra kell Klári. Még akkor is, ha jóformán minden alkalommal vele kefélek fejben.
Vagyis a végén csináljuk vele. És tényleg, párszor fejben, mármint az ő fejében végződtem én és a szex.

Pfuj, disznó vagyok, hücs ki innen!