Meddig lehet elmenni?

Mindenkinek vannak titkai. Kisebb, nagyobb, ki-kit ütött meg óvodás korában, kitől, mit lopott, kivel feküdt le akivel nem kellett volna (nem bántam meg :), olyanok is, amiket soha, senkinek eddig még nem mondott el. Vagy soha nem is fogja. Várjak amíg pittyegő gépekre kötve fekszem egy koszos kórházi ágyon, és kezdjem el, hogy "kisunokám, amikor a nagypapa benne volt a szomszédnéni"... nem! Akkor már semmi értelme. 

A múlt héten is pont így sajnáltam magam. Épp két punci között voltam (mármint időben, nem térben sajnos) és ilyenkor vagy hisztizek folyton, vagy próbálom élvezni az egyedüllétet, és felfedezni a világ apró örömeit.
A kaposvári Lidl-ben vásároltam. Szépen sorba álltunk, mint a vágóhídon a marhák, és mivel az én kasszámban pont egy problémás vevő fizetett (euróval, nem tudok visszaadni, nincs kártya, de beszélek magyarul, mi ez a barna kutyaguminak tűnő miafranc, szezá..., nem, kifli.., stangli.., még 9 féle verzióban... ez az, megtalálta a számítógép, ennyi lesz, köszönöm, ó b..sza meg, még ez a két csiga is a magáé?), bőven volt időm nézelődni. Ráértem. Nem akartam, hogy miattam érezze a nyomást a pasi, vagy a korábban szebb napokat látott pénztáros hölgyike (én azért még szívesen... mindegy). Kimondottan sportot űztem belőle, hogy tekergettem a fejem, valami érdekeset kerestem, amikor a másik kasszánál egy boldog család pakolt és fizetett éppen. A 15 éves tinilány vidámnak tűnt, először az szúrt szemet, hogy egy pizsamának tűnő most divatos "egyberuha" volt rajta. De legalább az 5 centis talpú, csillogó, miafrancokkal beborított, világos szürke bakancs illett hozzá. Mármint a lány szerint, gondolom. Anyu, egy közepesen karbantartott (nem fordulsz meg utána az utcán, de nem rúgod ki az ágyadból), szépen öltözött nő volt, apu pedig öltönyben, ingben és nyakkendőben intézte a maradékot és fizetett "kártyával, nincs pontgyűjtő, kell a f.sznak (jó, ezt nem mondta, csak így lehetett érteni)". Maga volt a boldog család. Mögöttük egy átlag ember (mint én?), akitől láttam, hogy a pasmag igyekszik minél távolabb lenni, nehogy elkapja a kovidot(?), szegénységet(?). Mire végignéztem mit művelnek, a termékeket nem is kellett lestírölnöm. Nem színházba menősen voltak felöltözve, hanem annyira, mint amikor én ünnepelni megyek. Karácsony, ballagás, akármi. De rajtuk az látszott, ők így járnak mindig. Még nem döntöttem el, irigykedtem-e, de ahogy rájuk néztem, tudtam hogy egy merci, vagy bmw (igen, kisbetűvel), vagy egy akármilyen 15-30 millás suv várja őket odakint. Nem számít. Talán kicsit tovább bámultam őket, mert mire visszapillantottam, már üres volt a szalagom és pakolhattam gyorsban fel a cuccot, mielőtt a kedves pénztáros felkoncol ott, mindenki előtt. 

Otthon, ahogy felakasztottam a kabátom, körbetapogattam a zsebeimet, és megakadt valami a kezemben. Kihúztam. Bankkártya? Dehát.. Nem. Egy bankkártya alakú... valami volt. Kártya, de, mintha fémből lett volna, de inkább mégse. Tök üres, szürke, csak egy mobil szám volt a közepére nyomva: +3630.... Mi a tököm? Forgattam fény felé, jobbra-balra, de semmi mást nem láttam. Az a gyökér dughatta a zsebembe, aki a sorban állt mögöttem és kétszer is nekem lökte a kocsiját?! Mi van, ha nyomkövető? Nem vagyok paranojás, mi? :D Betettem egy fém dobozba. Ja. Van ilyenem. Neked nincs? Körömollót tartok benne. Ha az aktuális csajom mobilját nem tudom kikapcsolni, ebbe rakom, és akkor garantáltan kussban marad. Mármint a telefon. 
Nem is érdekelt, mára már annyi problémát meg kellett oldanom, hogy már nem akartam még egyet. 

Másnap reggel jutott eszembe. Egyedül voltam otthon, gondoltam felhívom már ezt a madarat. Nem tűnt emelt díjas hívásnak, a googli sem mondott róla semmit. Beállítottam, hogy ne jelezze ki a számom, és tárcsáztam.
Az 5. csengés után, leraktam és már láttam, ahogy dobom a kukába a kártyát, amikor megcsörrent a telefonom. Rejtett szám. Mi a f..?
- Tessék?
- Na végre, szóval megtalálta a kártyát! - és csend. Hogy a búsba? Nem küldtem el a számom.
- Ne ijedjen meg!
- Nem szokásom.
- Na ennek igazán örülök - hallottam valódi megkönnyebbülést a finom női hangból - Üzletet ajánlanék Önnek.
- Hát nem ez a szokásos formája a kapcsolatfelvételnek.
- Valóban nem - hallottam a hangján, hogy mosolyog - de az üzlet természetét illetően, talán ez a legmegfelelőbb...
- Mihez? Zsaroláshoz? Megfenyeget? Mihez kellenek titkosszolgálati eszközök, egy ilyen nímand esetén, mint én?
- Ne húzza fel magát. Tudja mit? Ha érdekli a dolog, csörgessen meg egy önnek tetsző időpontban...
- Na, ne szédítsük egymást - vágtam bele újra a mondókájába - , hogy döntsek bármiről, nulla információ birtokában. Zárjuk rövidre! Maga elhadarja miről van szó, én azt mondom nem és letesszük.
- Egyenes beszéd, az ilyet szeretem.
Felállt a szőr a hátamon. A hangján lehetett érezni, hogy nem szoktak neki nemet mondani. Vagy ez csak pszichológia. Jól használja, bárhogy is. Nem ma kezdte.
- Emlékszik? Tegnap a Tescoban, megnézett egy családot.
- Lidl-ben voltam. Pörögjünk fel!
- Ó, de kis türelmetlen, ez tetszik nekem!
Kicsit kivárt, de érezte, ha nem folytatja, akkor ráteszem. Kezdett felmenni bennem a pumpa (tudom, ne üljek a wc mellé).
- Szóval mit szólna, ha azt mondanám, hogy azzal a középkorú nővel kéne lefeküdnie ezer Euróért?
- Jó vicc! Pista te vagy? Behalok tőled, majdnem bevettem.
Tudtam, hogy nem Pista, mivel nem volt női hangú Pista ismerősöm, de kiváncsi voltam mit lép erre. Azt hiszem, nem tudtam összezavarni.
- Igazából nem az a hölgy, de egy körülbelül olyan jellegű nőről lenne szó.
- Magával?
Csend. Upsz, ráhibáztam.
- Már mindegy mit mond. Induljunk ki a legrosszabból, magával.
Tudok én kedves lenni, ha akarok. Próbáltam kiugrasztani a nyulat a bokorból.
- Tudja mit, velem. Igen. De tényleg nem az a nő vagyok, csak egy olyasmi. Láttam, hogy megbámulja és...
- Akkor rosszul látta. Semmi ilyesmi szándékom nem volt vele kapcsolatban kivételesen. Aput néztem és a gyereket. Mit szoktak erre válaszolni?
Kis szünet után - úgy látszott, nem ezt a választ várta - nyugodtan folytatta.
- Nem szoktak semmit. Még sosem tettem senkinek ilyen üzleti ajánlatot.
- Vagyis még senki sem volt hajlandó még ezer Euróért sem ágyba vinni magát? Gratulálok. Miért gondolja, hogy én leszek az a madár?
Megfagyott a levegő. Esküszöm éreztem, ahogy a hideg szél elkezdi lefagyasztani a telefon tartó kezemet, megszólalt a fülemben a Delta főcím zenéje, és láttam az Antarktiszon a hóviharban összekötött embereket menetelni. Hosszabb szünet után szólalt meg.
- Magának jó a humora. Maga tetszik nekem!
Őszinte vidámságot hallottam a hangján. Igazából megörültem, hogy még élek, és nem nyomta szét egy rakéta az agyvelőmet a tapétán. Tudom, túl sok filmet nézek.
- Szóval csak szex. Ennyit akar? 
- Mindenki csak ennyit akar. Valakit, valamit, élvezetet, pénzt. Férfiak és nők. Mindenki.
- Köszönöm a filozófia órát!
- Tudja mit? - hangja leereszkedő lett.
- Huszonnégy órája van, hogy döntsön. Addig áll az ajánlat, ha nem kell a pénz (ügyes :), akkor elfelejtjük egymást, és nem zaklatom többet, megígérem.
- És persze megbízhatok olyanban, akinek valószínűleg egy legyintésébe kerül, és nekem nagyon rossz lesz és fájni fog hirtelen.
Nem vártam meg, hogy magához térjen, folytattam.
- Másképp csináljuk. Holnap délután négyig, ha nem hívom fel, akkor tárgytalan.
Kicsinyes dolog, de legalább nem 24 óra, hanem vagy 6-tal több. Ha már az összegben nem alkudoztam.
- Rendben.
- És még annyi...
De ezt már nem hallotta, rám tette.

Na, mikor hívtam? 15:51-kor. Ne mondja, hogy egy szarjankó vagyok és 59-kor hívom. Kilencet csörgött! Szivatott. Egyértelműen.
- Akkor bassz egyedül! - mondtam és letettem. Pedig már fejben elköltöttem a pénzt. Megcsörrent a telefon. Hülye voltam, azonnal felvettem, de beleszólni, csak pár másodperccel később akartam.
- Igen?
- Akkor ez egy igen - kérdezte(?) az ismerős női hang.
- Ó, maga az! Nagyon örülök, hogy hívott. Érdeklődnék, hogy van, mi újság Önnel?
Hülyére vettem a figurát. Amikor már a másik nem tudja eldönteni, hülyéskedsz, vagy hülye vagy.
- Köszönöm. És Ön?
- Nagyon remekül. Készen állok a bevetésre Uram! Izé, Hölgyem!
- Hahahahaha - teljesen őszintén és jóízűen kacagni kezdett. Tényleg felszabadult volt.
- Miért én? Azért nálam sokkal jobbakat is találhatna.
- De nem ennyiért!
- Ó, de kedves!
- Nem. Csak viccelek. Maga nagyon hasonlít, egy régi ismerősömre, és azért.
- Jó volt az ágyban?
- Hát, nem igazán.
- Akkor nincs magasan a léc.
- Hát az nagyon nincs. - mondta mosolyogva. Esküszöm hallottam, hogy mosolyog.
...

Mondjuk ki. Az ezer Euró, az nem összeg. Bárki el tudja pillanatok alatt költeni. Ha beépítem a lakásba, még csak szebb, kényelmesebb, komfortosabb sem lesz. Olcsó János lennék? Igazából érdekelt a játék. A nőtől nem vártam sokat, mármint külsőre, bár ha tényleg olyan, mint az a másik, akkor nem lesz baj a merevedéssel. 
De kinek nem esne jól, hogy pont őt választotta ki valaki, aki megteheti. Hogy együtt akar beszélgetni vele, vagy meginni valamit, esetleg ágyba bújni. Úgysincs egy ideje senkim. Nem lehet olyan rossz. Igazából egész jól elbeszélgettünk a "nő"-vel, én humorizáltam, ő nevetett, és őszintén, könnyedén jött minden. A végén már azt éreztem, de kár, hogy nem üzleten kívül ismerkedtünk meg. Jó lenne ez állandóra is. Persze ha jó az ágyban. Vagy ha közepes. Vagy, ha csak hagyja magát. Meglátjuk.
Kp-ban kértem az árát, Ft-ban, nagy címletekben, mondtam, hogy viszem a bankba, ott átvilágítják, nem-e lopott. Azt mondta, nem érdekli (persze úgysem tudnék utána szaladni).

Ahogy beléptem a szállodaszobába, már az asztalra volt téve a pár bankjegy. 20 darab papírfecni. Még felhalmozva, kis "toronyban" sem mutat sehogy. Ez semmi. De akkor is. Odaléptem, és bár közben nagyon szégyelltem magam, belegyömöszöltem a pénztárcámba. Aztán indultam zuhanyozni, ahogy megbeszéltük. A pénztárcám az asztalon hagytam, én a géniusz. De nem nyúlt hozzá senki. Megvolt később is a pénz.
Mire visszaértem, a dupla ágy, szépen ki volt bélelve egy csinos, negyvenes nővel.
- Szia!
- Megbeszéltük, hogy magázódunk.
- Igen, elnézést. Üdvözlöm asszonyom.
Csak mosolygott és nem válaszolt. Ahogy ránéztem, tudtam, hogy vesztettem. És ki is mondtam hangosan.
- Francba!
- Mi a baj? Jobbat várt?
- Szórakozik Kegyed? Tudta jól, hogy ha meglátom, a nyálamat csorgatva arra fogok gondolni, hogy de kár, hogy csak egyszer kaphatom meg ezt a csodálatos nőt, csak egyszer lehetek részese ennek a gyönyörű tökéletes testnek, és hiába ajánlom fel a pénzt, hiába adom vissza, hogy nem kell, maga már úgysem akar soha többet rám nézni igaz?
- Visszaadná a pénzt?
- Adna egy esélyt?
- Nem ezt beszéltük meg - mosolyogva szűrte a szavakat a fogai között.
- Ez esetben marad a pénz. Érezzük jól egymást!
- Magam sem mondhattam volna szebb...
De a végét már nem tudta kimondani, mert a farkammal volt tele a szája.