Hmm, a mai dolgok fényében jutott ez eszembe. Hogy is történt?

- Tamás! Az opelről lenne szó!
Vagy nem is tudom, hogy intett nekem. Régóta itt dolgozom, szerintem én vagyok a fiatalabb, de csak nem akart tegezni. Akkor bassz egyedül! Pedig annyira jó kannái voltak. Le sem tudtam venni róluk a szemem. Persze csak úgy, hogy nehogy észrevegye. Mégiscsak a főnököm!
Behívott az irodába.
- Becsuknád az ajtót?
Na, akkor elő leszek léptetve! Gondoltam, vagy inkább mondtam magamnak viccesen, mert tudtam, innen szerelőként visznek el a tepsiben majd. Előléptetés esélye nulla.
- Panasz érkezett a múltkori opel ügyben.
- Ó, a "kedves" öregúr panaszkodott? - mutattam a levegőben a kedves szóhoz tartozó idézőjeleket, de szerintem nem fogta fel.
- Az öreg úr szerint... - folytatta Tőgy kisasszony.
- A vén tata megkérdezte mit és miért csinálok. Elkezdtem neki magyarázni, de mivel nem nagyon értette, lementem a legalja szintre, mintha neked, vagy mintha a négy éves unokahúgomnak mesélném. Már ne haragudj, de aki nem szakmai, annak az alapoktól, bugyuta hasonlatokkal kell kezdeni, hogy megértse. Így kezdte: "Hogy hogy nem jó az akkumulátor, amikor ha leállok vele, mindig 12,9 Voltot mutat a műszer?". Na ez a "műszeres mérés dolog több sebből vérzik, példul, hogy Kínából való-e, és mennyiért a feszmérő, meg hogy papinak jók-e a szemei, de nem mentem bele. Csak felvilágosítottam. Szerintem kezdte is érteni, amikor Csapi, hallva a mese délutánomat, miszerint a generátor olyan, mint egy talicska, az akku meg (a suliban is ez volt a hasonlat) mindegy is, szóval elkezdett vihogni. Papi meg azt hitte őt neveti ki, mert én hülyére veszem. Ennyi. Udvarias, kedves voltam, és tökéletes munkát végeztem.
- Tamás, meg kell értenie.. - vett nagy levegőt Angéla.
És elkezdte tolni a rizst. Jesszus, de sok ilyen bullshitet hallottam már. Ő akar ügyfelekről, meg a szakmáról okoskodni nekem? Még javában gyúrta a pisa kását, mikor én már töltött kondikkal dobálóztam a suliban. Hagyjuk már! Unatkoztam. A nő csak gágogott, én meg nézelődtem. Ez egy szép nő! A maga módján. Hosszú fekete egyenes haj. Nagy cicik. Szép, már-már bájos (na jó, ne túlozzunk) arc. Miért nem talál magának pasit ez a baszatlan picsa? Az a gyíkarc, akivel itt szokott mászkálni, biztos nem veri alá rendesen. Látszik rajtuk. Mint két idegen.
Sosem csináltam ilyet, de elkezdtem felülről végigmérni a nőt. A feje búbjától, a homlokán át, a fülét, az arcát, orrát, állát, lefelé, cicistől, szoknyástól a lábakig pontról-pontra. Szinte levetkőztettem a szememmel. Rúgjon ki, ha észreveszi. Nem érdekel. Mire leértem a lábához, már megváltozott a hangja. Fel is néztem, mi van vele. Mosolygott, az ajkát megnedvesítette a nyelvével, és kihívóan nézett rám. Kicserélődött a nő! Élvezte, hogy nőnek nézem!
... igazam van, Tomi? - hoppá, kissé közvetlenebb lett. 
Gondoltam, kihasználom a helyzetet.
- Meg hát! Akarom mondani, igazad van Angéla! - mondtam fapofával, és "véletlen" letegeztem. Szóljon rám, ha nem tetszik neki.
- Akkor ezt megbeszéltük. Tudok még valamiben segíteni?
Ó, de tudnál! Mindkettőknek jó lenne. Folytattam is gyorsan.
- Hát igen, lenne pár ötletem! - és elhallgattam. Nyúltak a másodpercek. A lényeget a képzeletére bíztam.
- Iigen? - komolyan érdekelte mire gondolok. Vagy hogy ki merem-e mondani.
Egyszer élünk, gondoltam.
- A fizetésemről lenne szó. Tudod négy éve itt vagyok, és egyszer sem...
Puff, eltűnt. Angéla, a jó nő nincs többé, helyette visszatért Miss hülye picsa főnök, aki majd megmondja nekem, hogy merre van az ajtó.
Érdekes volt látnom a szemében a csalódást, és közben hallani a hangomat. Most én nyomtam a rizsát, lássa, hogy faszságokért, nekem sem kell a szomszédba mennem. Csak arra várt, hogy levegőt vegyek, és kirakhasson.
Megadtam a kegyelemdöfést.
- mert a Dajkaihoz már beadtam az életrajzom és a Boshnál is keresnek ilyet, mint én. De az az igazság (Hofi ekkor mondta: "Akkor hazudik!"), nagyon nem szeretném elveszíteni ezt a munkahelyet, mert ilyen jó főnököm még sosem volt, mint Te! Minden tekintetben.
Szinte éreztem, ahogy óvatosan kihúzom a fenekéből a nyelvem. Ügyesen kellett csinálnom, hogy ne tudja, hülyéskedek, vagy hülye vagyok. 
- Én tényleg, bármire hajlandó vagyok, hogy alattad maradhassak!
Na, egy újabb félreérthető. Lassan már én kezdek okádni magamtól.
- Tamás, erre még visszatérünk. És most, ha megbocsájtasz... - dobott volna ki.
- Jaj, ne haragudj, rám vár a munka, de köszönöm, az élvezetes és értékes perceket. Szia!
Az anyádat, te hülye picsa! Most legalább kaptál egy kis gondolkodni valót.

Mondanom se kell, most, egy hónap múlva hozzám vágtak egy ötvenest. Négy év után ekkor(k)a emelés, hát nem is tudtam, sírjak-e, vagy nevessek.

Mostanában szemez velem ez a nő. Vagy csak túl sokat képzelek magamról?