Nincs kedvem létezni sem. Ez nem öngyi hajlam, attól nagyon messze vagyok. Egyszerűen nem érzem jól magam a bőrömben. Alig van meló, nincs nyáriszünet, mégse jönnek kocsik, nem tom mi van. Elfogyott a pénz?
Lassan telnek a napok. Annyi nőm van, de valójában egy sincs. Angi is... Hagyjuk!

Este játszom, vagy filmezek, de annyi pénzt lehet belelocsolni minden hobbiba, és pár hónap múlva visszanézel, értéktelennek tűnik minden. Kitöltötte az időmet. De jó. Mikor azt érzem, hogy a fontos, az értékes, igazán érdekes dolog a párkapcsolat, a "család" várat magára. Elvagyok, csak elfolyik az idő. Tudom, tanulni is lehetne, de én inkább az együttélést tanulnám.

Azt se tudom, mit utálok jobban. Ha előre bejelenti a nő (azt se tudom, melyik), hogy mikor jön, és akkor arra készülök jó előre, hogy tökéletes legyen minden. Aztán persze nem jön, és kikészülök. Vagy ha csak beront (Ráérsz?), pár "szerelmes" perc, óra és lelép. Hát engem mindenki rángathat kénye-kedve szerint?
Ki kell jönnöm ebből a hülyeségből. Szerencsés vagyok, élvezni kell az életet.

Van egy lány! Eszter. Az egyik multinál mindenes. Ő hozza a kocsikat szervízre. Majdnem minden nap jön. Jaj, de jó az a bula! Semmi sem különleges rajta. Egy tök egyszerű, csinos, finom, fiatal lány. Majdnem szépnek se mondanám. De a kisugárzása! Tolnám, mint a Szívesen megismerkednék vele. Randi, járás, ilyenek. Lehet, belangyultam.

Alig várom, hogy hétfőn újra láthassam!