Szervezem a kérót, hogy Vivikét alaposan a magamévá tehessem.

Utazás, mikor, hol, ki-mikor ér rá, Raminak mit hazudjak (mindent, is), írnom kell a palinak, hogy lécci, had tuszkoljak már a zsebedbe egy lavor pénzt két óráért, és persze cicukának is rá kell bólintania - nem, még nem rám, és igen, ezt a poént sosem hagyom ki. :)

Elképzelem, hogy találkozunk, mosolygunk, megölelem, puszi, csók, és tuti, hogy még beszélgetésre is lesz idő, ha mást nem akkor: ah, oh, még, uh, nyomjad, még, oda ne! Ilyenek.  Jó lesz!
Írok is kúró kéró tulajdonosának.

Gépelek veszettül: Kedves...
Mikor a tévéből kiordít az énekes:

"Új kaland felé áhitoznál de minek?
Ott is csak fájdalmat okoznál te direkt"

Ez mi? Véletlen? Ha hinnék a jelekben, most elgondolkoznék. Meg is nézem a horoszkópom gyorsan.
Dehogy nézem, hagyjál már! :D

Inkább nyomom a gombot és írom a blogot (ez véletlen rímel, ennyire nem süllyednék le ;).

Nem rég beszéltem Klárival. 
- Na mesélj a csajaidról!
- Mit meséljek? Nincs mit.
- Na de légyszi. Hogy álltok? Megdugtad már valamelyiket?
Végül elszavaltam neki szépen, sorban, fél monoton robot hangon, hogy is állok.
Ramival tök jó, de tényleg. Nagyon jól szórakozunk. Felnéz rám (ja, mondtam, nem normális), meg úgy nagyon meg van elégedve a kapcsinkkal (ő mondja így), és én is jól érzem magam benne, de... a szokásos. És a többi nő? Beszélgetünk, egyikkel ez a baj, a másikkal az, de a maga nemében mindegyik marha jó, Vivit talán a héten kantározom meg, de azért ketteskét (vagy hármaskánt, már nem is tudom) is megkóstolnám szívesen. Ő olyan entellektuell, de azért folyton kibújik a szög a zsákból, hogy ő sem szalvétával fogja meg a faszt. Az meg, mi tagadás, imponál nekem. Kis szépség hiba, hogy mindegyik a Holdon lakik kábé, az egyik még azon is túl, ahol a kurta farkú malac kúr....
És ahogy hallgattam magam, rájöttem, hogy mennyire sajnálnivaló és nyamvadt helyzetben vagyok. Kapálózok, de mindig van egy de, és nyavajgok csak mint egy hisztis kölyök, ahelyett, hogy rendesen végigb.nám fél Magyarországot. Vagyis nem, ahelyett, hogy megállapodnék egy fél normális kapcsolatban. Tényleg! A négy félig normi az mennyi? 9 és 3/4-ed? Matekból nem voltam jó, de a "majd számolunk" dolgot mindig értettem, ha apám mondta, olyankor kellett nyúlcipőt húzni.
Hol is tartottam?
Ja. Nyavajogtam, hogy zsákutca, már-már megsajnáltam magam, de nem mert punciért sír a szám, hanem mert nyomorult (ezt a szót kerestem az előbb is) vagyok.
Aztán letettük, és még maradt a rossz szájíz. Írtam neki.
- Sajnálom, hogy csalódtál bennem, megint.
- Nem. Csak féltelek hogy csalódsz megint.

Kedves nem? Aranyos ez a csaj tudtam! :D
De csak nem akarta kimondani, hogy "Figyelj csak, pont beakaszthatná nekem valaki, és akkor megúsznád az egész nyűglődést!".
Úgyhogy levontam a konklúziót, és úgy döntöttem, végigviszem a projekteket. Egyiket-másikat biztosan. És hogy mit jelent a vége, az majd időközben eldől.

Kábé úgy ennyi, azt hiszem.

Ja, és akciós a narancs a lidiben. De whiskeyvel nem jó, ki van próbálva. Pfuj.