Ezt kérdezte Angi.
- Kire gondolsz?
Tényleg nem értettem. Hetek óta nem keres, nem ellenséges, csak szinte levegőnek néz.
- Mert több is van? - kérdezi mosolyogva, de mivel nem válaszoltam, és nem vicceltem el, sejteni kezdte, hogy igen.
- Attól függ.
Elsétált. Aztán egyik nap furcsa volt. Kerülgetett egész nap. Már gondoltam, hogy akar valamit. Nem ment haza háromkor, mint szokott. Szerintem arra várt, hogy maradjak túlórázni, és ketten lehessünk. De mióta ilyen "jól" meg vagyok fizetve, nem maradok öt után.
Ahogy indultam haza, szándékosan a szalonon keresztül mentem.
- Sziasztok!
- Tomi, várj meg!
Na, ki lehetett? Naná hogy Angi. Állok az ajtóban, nyitva tartom, és nézem, ahogy sietve pakol, int Petinek, és a lobogó cicijeivel szépen kopog felém a tűsarkújában.
Ahogy átsétál előttem az ajtón, mélyen beleszívok a parfümje illatába.
Hmmm! Még mindig azt használja, mint ami rajta volt nálam legutóbb. Finom!
- Mi újság veled Angika, te főnökök gyöngye?! - töröm meg a csendet.
- Mondd meg te, veled mi van. Van valakid?
Imádom, ha valaki nem kerülgeti a forró kását!
- Imádom, ha valaki nem kerülgeti a forró kását! - mosolygok rá.
- Szóval?
A kocsijához értünk, szóval rövidre akarja zárni. Ha van valakim, akkor húzzak a faszba viszlát.
- Nem emlékszem, hogy benne lenne a munkaszerződésemben, hogy ilyen személyes dolgokat meg kell osztanom a főnökömmel, de ha kíváncsi vagy, szívesen elmondom. Ma este nyolckor nálam?
A mondat elejénél nagyon be akart ülni a kocsiba, de a végére megnyugodott, és mosolyogva szólalt meg.
- Meglátjuk!
Legjobb. Itthon ülök és várok. Fél nyolc. Ha írok neki és nem válaszol, de megvárom, akkor tiszta az alárendeltségi viszony. Ha nem írok és leszívat, nem jön, akkor szintén, de még rosszul is járok. És ha Klári rám csörög, mit mondjak? Bocs, de lehet, hogy nyolckor benne leszek valakiben, fél kilenckor hívlak? Áh! Minek ez a játszmázás?
Írok neki: "Angi, jössz? Ne induljak edzésre?". Tököm se jár edzésre, csak valami ürügy kellett. Öt percet várok, semmi. Akkor még lejjebb taposom magam és felhívom. Kinyomja. De jó! Bassza meg!
Majd jön az sms: "Elindultam".
Na végre! Akkor csak benne leszek. Remélem. Mondjuk, ha komolyan belekérdez, komolyan el kell mondanom neki, mi a helyzet. És nem fogja szeretni. Majd elválik.
Ügyes volt. Na nem mint Ili, pláne nem Klári, de egész jól elmókáztunk. És persze a postás lánynál sokkal jobb. Bár annak meg a feje szebb. Még mindig nem tudom a nevét.
Angi néha úgy hív: Nyaligátor. Ja, azt szeretem. Nyalni, ő meg hagyja. El voltunk.
Kefe után, el kezdtem feszegetni a témát. Nem szeretem függőben hagyni a dolgokat.
- Ami a kérdésedet illeti, hogy van-e valakim...
- Tomi, hagyjuk, nem érdekes. Jól érezzük egymást, más nem számít!
Nem hiszem el. Még egy ilyen. Lassan tényleg szégyellni kéne magam, hogy mindegyik csak vibrátornak tart.
Kicsit gondolkodom rajta, hogy megsértődjek-e, látom, képes lenne vigasztalni és hosszasan ecsetelni, miért is jobb ez így mindenkinek, ezért inkább mosolyogva megkérdezem.
- Oké! Még egy menet?
Nem mondott nemet.
Később elárulta, kétszer is volt olyan, hogy jött fel hozzám. Csacsi! Bejelentkezés nélkül. És hangokat hallott. Egyszer valszeg a postás lányt hallotta. Meg kell kérdeznem a nevét. Bár akkor meg azt hiszi, akarok tőle valamit. Hmm. Nehéz ügy. Mondjuk a fejét a farkamra húzni? Gumi nélkül? Azt még lehetne, nem? Pfuj. Undi vagyok!
Lehet, fel kéne adnom egy hirdetést. Komoly kapcsolatra vágyom, amiben szex is van, de nem csak az. Köszi lányok, az alkalmiakból kezd elegem lenni. Jó, még nincs, de kezd.
