Vele álmodtam. 

Fenét vele! Klárival minek álmodnék? Hetente beszélgetünk, van hogy többször. Ha akarom (és ha ős is, meg ha olyan az idő, a kutyája nem beteg, nincs hóhelyzet, nincs túl sok munkája, nincs gond a családban, vagyis ha a jóisten is úgy akarja), akkor láthatom is. Foghatom a kezét, csókolhatom, ágyba bújhatok vele. Ha szerencsém van, akár évente négyszer is! Ezért nem nagy szám, ha álmodok vele. Szeretem ezeket az álmokat, de ez más.

Azzal a lánnyal, akivel egyszer, kétszer... És egy kicsit be le is szerettem. Kicsit. Kicsit ő is, tuti. 
Nem volt titok, csak ő sem szólt a férjének róla, és én sem. Valahogy elmaradt az információ közlése.

Szóval álmomban fiatal volt, és nagyon pontosan emlékeztem az arca minden vonására. Persze nem olyan volt, mint amilyennek megismertem. Kicsit más. Szebb nem, de neki valahogy a lénye volt szép. Vidám volt, aranyos. És tele volt hibákkal persze, de ki nincs?

Egyetemen, koleszos volt. Mosolygott, azt hiszem szerelmesek voltunk. Emlékeztem rá, hogy, azt mondta, az egyetemen sok-sok "kapcsolata" volt. Többen voltak benne, mint... szóval sokan.
Mosolygott, aranyos volt, jók voltunk együtt. De valahogy, mégis egy fiú felé húzott a szíve. De nem felém.
Én mondtam neki, ne rúgja fel a kapcsolatunkat! Ne válassza azt a srácot!
Kérdezte miért?
Mondtam, mert azt a rossz kapcsolatot már láttam, amikor a férje volt. Nem jó házasság volt.
Persze nem értette.

Nem is tudtam elmagyarázni neki, mert felébredtem.

Egész reggel vidám voltam, jó érzés volt rágondolni, annak ellenére, hogy nem engem választott.