Beszéltem Klárival.
Aranyos, csevegős, kedves. Picit udvaroltam, picit olvadoztam, mondtam neki, hogy minden nap eszembe jut, és picit emlékeztettem rá, hogy idén még "nyélbe kell ütnünk a dolgot". Így, ilyen romantikusan. Szóvá is tette.
Meg hogy én nem mesélek, mindig csak ő.
De mit meséljek? Nálam nem történik semmi. Már lassan nem tudok mit írni ide sem, annyira semmi.
Dolgozom, eszek, iszom, alszom. Néha csinosítgatom a kocsim. Arra megy el sok pénz, meg idő. Semmi más nincs az életemben.
Ja de! Rami.
Klári kérdezte, voltam-e már Ramival jakuzziban.
- Dehogyis! Az csak a miénk!
Nyugtattam meg és nem kötöttem az orrára, hogy ha adódik rá, biztos kipróbálom vele is. Muszájból.
Nem mondhatom Raminak, hogy "Bocsi, de legutóbb Klárit töcsköltem ilyenben, tudod amikor azt mondtam, hogy dolgozom, és nem szívesen rondítanék bele a szép kis emlékbe ezzel a várhatóan maximum közepes kefével veled!".
Amúgy Ramival csak egy medencében csináltuk a malac sportot. Akkora medence volt, mint az én magasságom. Hívhatnánk kacsa úsztatónak. Vagy nagy kádnak.
Valahogy úgy alakult, hogy Rami úszást imitált, mármint kapaszkodott a szélébe hason, én meg a nagy meztelen valagát látva, rákívántam. Van az úgy. Éjfél körül, egy lavor sör után...
Megtettem ami a kötelességem, ha jól emlékszem, még csak eszembe sem jutott Klári közben. Ugye jó fiú voltam?
Amúgy meg, valahogy úgy áll össze a dolog, ha nem vagyok piás, akkor Klárira kell gondolnom. Vagy Valira. Vagy Vali valagára (ez csak az alliteráció miatt). Amúgy finom kis poszka segge van.
Rami persze élvezi.
- Huh, tegnap éjjel annyira jó voltál, mint még soha - súgja a fülembe.
Persze, mert szín józan voltam és fejben már mindenkin végigmentem aki csak egy kicsit is vállalható, hol szopattam az egyiket, hol a fenekét gyúrtam a másiknak, vagy a közepesen szűk, nedves puncijukba mártogattam a virslim, mire nagy-nagy áldozatok árán (kicsit beállt a csípőm), végre Rami hátára engedhettem.
Bocsi, ez van. Ezen is látszik, hogy én mindent megteszek ezért a kapcsolatért.
Apropó Vali...
