Szépen felakasztottam a füstölőre. Behálózva csüng a kampón. Jól mutat. Egészen kívánatos darab. Nem illik, tudom, de azért megízlelem kicsit. A háló réseibe dugva az ujjam, próbálom szétfeszíteni kicsit, és érezni a húst.
Neki is jó. Nem bírjuk sokáig. Leakasztom, és teljesen a magamévá teszem.
Na erre mondta, hogy folyton visszaemlékszik rá, és jó emlék, és újra akarja.

Pedig egy rendes sonka nem beszél így.

Azt mondja, még a villamoson is azon kattogott, hogy milyen jól éreztük magunkat az éjjel. Jó, megint kitaláltam valami hülyeséget, azt élvezte annyira. Hangosan diktálta, hol, hogyan izgassam. Hajnali kettőkor el is gondolkoztam, vajon akarják-e a szomszédok ezt hallgatni. Aztán nem érdekelt. Állati jót mókáztunk. Ezek szerint ő is így érzi. 
Azt mondta, csak ennyi fogalmazódott meg benne, ahogy zötykölődött: "Vissza akarok menni! Újra akarom!".

Hát igen. Jó volt. Megint. Imádom őt!