Rám írt: "Minden rendben? Aggódnom kéne?".
Megnyugtattam, hogy minden úgy van, mint amikor elváltunk. Láb is in di eer.
Aztán délután felhívtam, mert gondoltam vége van az üdülésnek. Sokáig csörgettem, mire felvette suttogva de mosolyogva.
- Te le akarsz buktatni?
Imádom a szexi hangját. :D
- Nem, dehogy, csak azt hittem már hazafelé tartasz.
- Dehogy! Majd holnap. Hívlak majd!
És letette. De hallottam, hogy örült nekem. Jó volt hallani. Pfuj de disznók vagyunk. Mondjuk nem most, hanem amikor... tudod.
Még ahogy írom is vigyorgok.

2 nap múlva:

Ki vagyok készülve. Kláriskával beszéltem telefonon. Hülye vagyok. Szóra sem érdemes. Le sem írom. Csak felrobbanok a dühtől.
Feltettem a "Miért nem velem vagy?" lemezt megint.
Mert egy fasz vagyok. És nem tud jó választ mondani. Vagy nem akar. Mert gondolom nem akar megbántani. Pedig, lehet, hogy az őszinte szavak többet érnének. Mondjuk így:
- Figyelj, jó veled dugni, de ennyi. Az öreg úr meg mással szórakoztat. Van pénze, meg...
Nem is tudom, mije van még. Vagy ha ez számít, akkor mondja meg. Ne ködösítsen!
Kell egy nő, akinek én vagyok az igazi. Kár, hogy nekem Klári. És ha nálam van, akkor azt mondja neki is én. Ezek szerint hazudik.
Mert egy fasz vagyok.