Na ez most tényleg unalmas lesz. Nem is tom miért teszem ki.
Csak muszáj eltárolnom, megörökítenem későbbre, mert olyan.., furcsa, számomra érthetetlen az emberi (női?) gondolkodás.

Ismerkedés két nővel. Írogatunk levélben.
"Te vagy a izénak az izéja? Jé, akkor te...." meg hasonló hülyeségek kezdésnek.
Ez naponta egyszer. 5 mondatot én írok, 2-öt ő. Vagyis ők. Egymástól függetlenül. Nem ismerik egymást.
Ezt napokon át. Aztán mikor mondom, hogy talizni kéne, akkor "ja nem, ő nem ér rá, elfoglalt", de a beszélgetés "megy" tovább.

Közben megkeres egy pár hónapos próbálkozás, "Mi újság veled?".
Mi lenne? Vadászok.
- Semmi, örülök, hogy gondoltál rám, és veled mi van?

Aztán aznap egy nő a messzi múltból, hogy hogy vagyok, mi van velem.
Két levél váltás, és bár messze nem vagyok elutasító, sőt, sejtetem, hogy talán nyitott lennék, utána nem jön semmi válasz.

Közben írogatok egy nővel, aki ezt olvassa.

Majd este felhív Klári.
Igen, az a Klári.
Egymásnak mesélték a tesójával, hogy milyen vicces vagyok és úgy nevettek, hogy folyt a könnyük. Komolyan nem rajtam röhögtek, ezt kihangsúlyozta. Aztán a nagy nevetés közben átment igazi sírásba Klári. Ki kellett mennie a szobából, nehogy észre vegye Ili. Ezt nekem mondta telefonon. Mert hogy mi már nem leszünk együtt többet.
Hát rajtam múlik, bmeg? Mindegy is.

Szóval baromi nagy csődör vagyok, mindez az elmúlt 2 napban történt.
De hogy dugni, vagy csak a kezemhez érni egyik se akar... !
Ez van bazmeg. 

Komolyan nem értem őket.
Minden macska egyszerre bagzik? Vagy most mi a tököm van?