Beszélgettünk a lánnyal.
Kiszálltunk az ágyból (szerintem ruhában), hogy indulnia kell.
A szálloda előtt még ücsörögtünk a kocsiban, mielőtt indultunk volna vissza. Láttuk a szemközti utcán, hogy közeledik egy kocsi. Na mondom, ez a pasi lesz. Elment előttünk, félreparkolt, majd visszafordult. Ő volt. A pasija (férje, apja?).
Jött, és szépen ráállt orral az én kocsimra, hogy ne tudjunk kihajtani. Kiszállt, lefényképezte nagytotálban szemből-oldalról a kocsit, vakuval, rendszámostól. Odajött hozzám, de udvarias volt, inkább a körülmények voltak fenyegetőek, nem ő. Mindenesetre kinyitottam az ajtót (minek?), talán kezeltünk és kikapcsoltam az övet rutinból, hátha menekülni, vagy ütni (pff, hagyjál már!) kell. 50+-os pasi volt. Nem jól karbantartva, olyan kétkezi munkás, mester ember féle. Idegenként elgondolkozol rajta, hogy szimpatikus, vagy inkább tartanod kell tőle. Nem borotvált és nem szabályos arcú, kissé megfáradt vonásokkal. Szóval inkább talán az utóbbi.
Kiszállt a lány. Gondoltam a másik kocsi mellett ki tudok férni, indítottam is, de a virágoskertben, a hóban elakadtam. A pasi segített kitolni. Mielőtt kihajtottam a ház ajtaján(?), a hirtelen gázadástól kipörgő kerék félrelökött egy szőnyeget(?). A pali valamit szólt, hogy "még beszélünk", vagy "ezzel nincs vége" ilyenek. Enyhe fenyegetés, vagy inkább tanácstalanság volt a hangjában, hogy, hogy is kell megoldani egy ilyen helyzetet. Pont mintha én kerültem volna ilyenbe. Furcsa volt.
Ébredés alatt még azon gondolkoztam, hogy, hogyan tudna ártani nekem. Megkarcolja, tönkreteszi a kocsit? Aztán hogy nekem ezért titokban cukrot kell tennem a tankjába? Jó volt felébredni.
Pedig csinos, kis fekete hajú, vékony, fiatal lányka volt. Hasonlított is valakire, de amúgy idegen, sosem láttam. A nevét se tudtam. Lehet, hogy nem is szexeltünk. Pfuj. Ez undorító.

Aztán a kávékám kitörölte a rossz érzést a fejemből. Csak az maradt, hogy jó, ilyen szempontból, hogy vége van vele.