Hogy én mekkora barom vagyok!

Egy órán át hallgattam, milyen szarul telt a nyaralása az öreggel.
Ment a nyavajgás, hogy szar volt a szállás és drága, de a bor túra jó volt, a szervezett kirándulás siralmas, meg egyáltalán, sose menj a.. tököm tudja milyen faluba. Leszarom. Inkább te (Klári) menj a...

Persze nem mondtam. Na miért? Mert talán egy hónap múlva... Áh. Totál siralmas vagyok.
Kicsit politizált is, mert az jó (nem), és elmesélte, hogy már sokszor átgondolta, hogy bánt velem, és hogy az öregnek nem fogja a lelkét odaadni, mint nekem régen. Aztán, mire mentem vele? Erre nem válaszolt.

És hogy ő sok mindent átgondolt, mit is kellett volna másképp csinálnia. 
- Ugyan, úgyse ment volna, kipróbáltuk - próbáltam nyugtatni.
- De neked is változtatni kellett volna....
Blablabla a szokásos f.szság.

Minél tovább beszéltünk, annál jobban nyílt a bicska a zsebemben. Dejavu érzésem van. Írtam már ilyet? 
A végén háromszor köszöntem el, mire letette.
- Látom le akarsz rázni.
Nem bazmeg, akarom még hallgatni, hogyan (nem) keféltél a pasiddal, míg nem velem voltál. 
Kicsit már abban bíztam, hogy másik pasija van. Mert tudom, nincsen fából, és ha én nem kezelgetem, akkor biztosan más, nem?

A picsa tudja.

Miután letettem, és kifújtam a levegőt - "Picsa!" - , muszáj volt rágyújtanom egy vodka narancsra, ami egy hónapja rohadozik a hűtőmben.

Hogy bassza meg!

***

Na, egy óra múlva visszahívott. Nem bírja a feszkót. Ő se.