Beszélünk, de minek.

Aranyos, kedves, elolvadok a hangjától a telefonban(!), de kurvára nem kíváncsi rám.
- Jó pasi vagy! Hiányzol... Annyira jó volt veled...
Akkor mi a faszér nem jön (a faszér)?
Félreérthetően beszél, én meg finoman érdeklődöm, Benji, nénikéje, családi program, vizsgák, világvége? Egyik sincs a hétvégén? Mi a picsa?
Merészen, minden mindegy alapon lefoglalok egy szállást Kaposmérőn, megyünk lovat nézni. Voltunk már, juj de jó lesz. A tulaj még engedményt is ad.
Mondom a nőnek mi a hányás.
- Te aztán vicces pasika vagy! Hát nem tudom, meglátjuk, nem ígérem, tudod, nem mondhatok biztosat... bla-bla.
Ez legalább nem egy nem.
Szombatra foglaltam, csütörtökön még talán volt.
Pénteken felhívott: Bocsi, nem fog összejönni.
Kurváranemfontos miért nem ér rá. Mindig a lista végén voltam, teljesen mindegy mi került még elém a sorban.

Kitaláltam, hogy tiltom a telefonszámát, viberen is, esetleg a mail címét is.
Ja. Így jó lesz. 
Hiányozni fog? Persze. Mint eddig. Dugni fogunk? Nem. Mint eddig. Mi változik?
Nem fogom még szarabbul érezni magam és újra csalódni, mint minden próbálkozásom után.
Nem úgy, mint eddig.

Jól kitaláltam.
Már csak egy kérdésem van.
Mi a picsáért ezt írom, és nem a fentieket nyomkodom a telefonon?