Most olvastam vissza. El se meséltem.

Tehát a szobájában vagyunk.
Nincs éjszaka, sötét se, a szemüveg még ezerkilencszázhetvenből van, gondolom, nem áll jól neki. Azt veszem le először. Piás sem vagyok, szóval egyre nagyobb elhatározás kell, hogy magam alá gyűrjem. Esetleg egy reggeli stampó? Csak van valami itthon ennél? 
Francba kocsival jöttem! Minek siettem ennyire?
De a kék kisestélyi ruhája, vagy nem tom mi ez jól áll neki. Takarja ráncokat, kiemeli, amit kell. És csak egy kék szalag tartja össze. 
Kibontom a masnit, a ruha szét omlik, mint egy lenge köntös, olyan lesz. A csajon csipkés fehér fehérnemű, a melltartóban a bimbók szabadon és a bugyin is a csikló. Ez így van kitalálva. Ügyes!
Még valami szemet szúr nekem. Semmi smink. Ez tényleg komoly arc pakolást tervez! Hát rajtam nem múlik!

Nem is bontom tovább a nőt. Csak csókolom és harapom, ahol érem. Közben a mellét gyűröm, úgy emlékszem, azt szerette. A bimbó csavarásra még mindig felszisszen, de esze ágába sincs eltolni a kezem. Megvan már! Csók közben csípem és rángatom a ciciket, a kapaszkodónál fogva. Szereti. Egyértelműen. A nyakát harapom, szívogatom, a farkamnál matat, kiveszi, de nem engedem, hogy rángassa. Most én adok. Amúgy is a puncijára vágyom, az finomabban öleli körül a pisztolyt.
Haladok lefelé, picit harapom a bimbókat, szép ez a melltartó, de zavar a munkában. Persze kicsatolni nem tudom.
- Kapcsold ki, vagy letépem rólad! - ezt a szájába súgom.
Bíztam benne, hogy nem az utóbbit választja, volt már, hogy felsültem ilyennel, gumis ez a ruhadarab, amúgy meg nagyon erős. Mondjuk az még erősített darab lehetett, mert Angi kannáit kellett tartania. Végül csak kinyújtani sikerült. Dobhatta ki.
De itt más a helyzet. Már kicsatolta és messzire dobta Eta. A nevéről (pláne Etus), igyekszem nem a Szomszédok nyanyájára gondolni, bár már máskor is beugrott erről a névről.
Amúgy meg Eta porszívónk volt anno. Ha azt nézzük, ez az Eta is elég jól szívott, úgy emlékszem, bár akkor leitattak. Na lássuk, jó-e a memóriám.
Lenyomom a földre, kapja be, az előbb úgyis rángatni akarta. Közben vetkőzöm. A nagy mozgásban egyszer megharap. Csatt, egy pofon az arcára. Nem szól.
Vagyis nem ezért.
- Várj!
- Mi van? - talán kicsit érzi a hangomban a türelmetlenséget, de hát most állt meg a szopással, pedig még el se kezdte igazán.
- Az utolsó kívánságom az volt...
Ó már megint egy hülyeség. Miért nem lehet csak simán kúrni?
- ... hogy, amíg dugnak, a volt pasimmal beszélhessek telefonon, aki persze nem sejti, hogy kefélnek.
- Ez remek. Tehát telefon szex, dugás, és arcra élvezés. Majd szólj rám, ha eltéveszteném a sorrendet!
- Oké! - és veszi a kezébe a telefont.
- És ne felejtsd, amit elkezdtél!
Dugom vissza a szájába, még térdel, a számokat nézi, de alig látja a neveket szemüveg nélkül.
- Felhívjam? - utálom a tökölést.
- Nem-nem, dehogy, megvan..!
Juj de kétségbeesett. Mire számít? Beleszólok, hogy "Szevasz Öcsém, itt dugom a volt csajod száját, adom is, beszélgess vele!"? Vagy mi?
Megvan! Zöld gomb. A füléhez teszi. Csörög.
Közben ráhúzom a faszra a fejét, mert úgy látom elfelejtette az egyezséget. De csak diszkréten. Akkor begyorsít, próbál keményre szopni, a másik kezével is rángat közben, igazából jól csinálja. Szerintem siet, hogy minél messzebb jussunk, míg felveszi az ember. 
De csak csörög. És megint.
Jól csinálja, ügyes, élvezem. A szemem már csukva, a cuppogás közben hallom, hogy "búú búú". 
Nem akarja letenni, ez elhatározta, hogy véghez viszi amit kitalált. Már szinte hallom az üzenetrögzítő bekapcsolását, meg hogy mit mondana rá "Épp most szopatnak és meg is fognak dugni, csak gondoltam szólok, mit hagysz ki. Eta voltam!".
De nem. Felveszi valaki.
- Szia Krisztián!
- Szia Etus! Éppen maszturbálsz?
Jól hallottam? Ilyen vicces ez a Krisztián? Végül is majdnem eltalálta.
- Azért hívtalak, mert nagyon megkívántalak!
Mintha nem is hallotta volna a pasit. Vagy én értettem félre?
Átveszi a másik füléhez a telefont és mintha jobban nyomná a fülére. Már nem hallom a pasit, ha beszél egyáltalán. A csaj folytatja.
- Tudom, hogy nem lehet köztünk semmi, de elmésélnéd, mit csináltál legutóbb, az új barátnőddel? Tudod, nagyon szeretem hallgatni, mikor disznó dolgokról mesélsz!

- Ahamm. 

- Igeennh! Kérlek!

- Komolyan?
Nem tudom mit mondhat a pali, de amíg nem beszél, nagy élvezettel szopik és cuppog, nyög a csaj.

- Neem!

- De tényleg!

- Senki sincs itt!
A pasinak is feltűnt?

- Csak simogatom magam és rád gondolok.

- Oké!

- Rendben! Mondd tovább!

Most egészen sokáig szopik. Hangosan és tempósan. Ezt tényleg nem hallja a pali? Vagy nem érdekli?
Annyira belelendül, rá kell szólnom.
- Hej! - suttogom - A puncidat akarom!
Ő némán bólint, és kibújik a bugyiból, a telefont a vállával szorítja a füléhez.
- Egyedül vagyok! Most nyúlok a puncimba!
Mozdulatlanul fekszik és a hatásra figyel. Úgy látszik a pasi elhitte a túl oldalon, mert Eta int, hogy menjek és feküdjek rá. Ő már hanyatt az ágyon.
Most hátulról lenne kedvem, de nem sok időm maradt, mert túl jó munkát végzett, és amúgy is arcára akarja majd a produktumot. Így egyszerűbb lesz.
Azért kicsit nyalni kezdem. Hátha egy orgazmust ki tudok sajtolni belőle, és akkor 1-1-gyel tudjuk lefújni a meccset.
Lágyan kezdem, nem emlékszem, hogy szereti. Körbenyalom, ahol érem. Finom! A ráncai inkább egy gyors fogyás, semmint az öregség eredményei lehetnek a lába között, nem érdekel, nem zavar.
Két ujjamat is megkapja. Közben tolja a műsort, vagy tényleg hangosan élvezkedik, nem tudom melyik az igaz.
- Ez az! Csináld még! Akarlak! Nagyon jó!
Azt hiszem történetet váltott a pasi, ez már róluk szól.
- Nyalj még, azt akarom, két ujjadat told belém!
Ez tuti nem nekem szólt, már egy ideje két görbe ujjam matat tempósan és a G pontját keresi.
- Ez-az, még-még, nagyon szeretlek, áh-áh ÁH!
És hasonló indulatszavak vagyis hangok, a szokásos összeállításban. Hangosan, enyhén sikítóan a végén. Komolyan mondom szépen élvez! Ha meghallom, nem kell felugranom, hogy zárjak minden ajtót-ablakot, ez tök normális élvezős hang. 
Ennyire nem lehet jó színész!
Beletép a hajamba és tolja el a fejem, majd a kezemet piszkálja ki a lukjából. Aztán csak fekszik és liheg. A feje tiszta vörös. Mintha elszégyellte volna magát. Vagy ő így élvez.
Még liheg, hülyeségeket mond a telefonba. Nem is figyelek miket. Azon gondolkozom, valaki jól járhatott vele korábban. Talán pont Krisz. Vagy majd ezután egy Günter.
Vagy ha tíz évvel később születek, talán elfogadtam volna a babámnak, ezt a messze nem jó nőt. Mert amúgy tök jópofa. Szeretetre méltó. Humora is van, régen sokat beszélgettünk ebédidőben.

Aztán ahogy kifújta magát, int, hogy most már másszak rá.
Nem mondhatok nemet, el kéne már mennem. Igen, úgy.
Beteszem neki, klasszik misszionárius póz, azzal nem lehet mellé lőni. Vagyis de, pont az a cél. Előre megnézem az ágyon hova fogok térdelve fellépni, hogy be tudjam teríteni az arcát.
- Még egyszer el fogok élvezni!
Azt kétlem, de ezt úgyse nekem mondta, hanem a telefonba. Hát jó. Rákapcsolok.
A mellei lobognak, ahogy baszom, jó nézni őket, a mozgástól egyre jobban feszülnek a bimbók, az egyiket elkapom és kicsit megharapom, ekkor ráfeszít a farkamra. Ez jó! De már nincs kedvem játszani, a feneke alá nyúlok, és feltérdelve rángatom a combomon a valagát, a farkamon a punciját. Közben fújtatok, mint egy gőzgép.
Nem tart sokáig.
Kurvára kell figyelnem az időzítésre, a lehető legjobban élvezzem, de legyen időm kirántani és két lépéssel a célnál teremni. Persze ő még mindig faszságokat nyögdécsel a telefonba.
Most én jövök. Az orgazmus előtt egy nanoszekundummal (tudom ez hülyeség, nem baj) kirántom, egy "lépés", még egy és engedem az arcára, látom hogy mosolyog, a telefont félreteszi, pedig kiváncsi lettem volna, hogy bírja az iPhone a magot, és engedem, és segít ő is és csak keni szét magán. A végén meg is szopikálja picit.
Nem jutott neki sok, de szerintem teljesítettem a elvártat.
- Jól megrángattál a végén!
Nézek bután a telefonra, intek neki a fejemmel.
Eszébe jut, nem tette le, gyorsan kinyomja. És vihogni kezd.
- Ez nagyon jó volt!
Csókot akar.
- Bocs, majd ha mosakodtál.
- Oké!
De nem indul, csak fekszik és mosolyog.
Én is fekszem, nem mosolygok, lihegek és szenvedek. De ez a jó fajta szenvedés.

Tíz perc múlva elköszönök tőle - addigra már az arca is tiszta - és jó utat kívánok.

Akkor jött a telefonbeszélgetés, ami így folytatódott:
- Persze! Tudod, hogy szeretem Krisztit!?
Ezen el kellett gondolkoznom.
- ...őőő. Aki most ott van veled? - végre leesett.
- Naná!
- Szia! - hallom a háttérből Krisztina hangját.
Nagy mázli, hogy nem egy észlény.
- Ó, és még ki is vagyok hangosítva, azt úgy szeretem! Helló!
- Szóval nem tudott rávenni, hogy felmenjek hozzá, de megígértette, hogyha felhív és úgy köszön bele, hogy szervusz Krisztián, akkor végighallgatom, hogyan dugják, és eljátszom, hogy a vonal túloldalán a volt pasija van, Krisztián.
- Nem mondod! Ugye nem mentél bele? - adtam a hülyét.
- De! Nem rég tettük le. Ott nyögött a telefonban, amíg valaki baszogatta!
- De ki? - kérdeztem (igazán) meglepetten.
- Hát ha te sem és én se, akkor csak a Coli lehetett, ő nagyon rá volt kattanva. Majd megkérdezem bent.
- Az remek lesz - előre sajnáltam a srácot, ő majd tagad, Andris nem hisz neki.
- Amúgy nagyon jól nyomták.
Ez kedves, köszi!
- Ki volt hangosítva, és Kriszti végig hallott mindent. Teljesen megkívánt. Ide térdelt az asztal alá és lepippantott.
- Te hülye vagy, most miért mondtad el? - hallom szegény lány kétségbeesett kérdését.
- Ennek örülök. Mennem kell, majd beszélünk!
Jó fej voltam, nem akartam, hogy a csaj kényelmetlenül érezze magát.
Amúgy meg, tényleg nagy ribanc ez az Eta. Ez eldőlt. 

Vagyis nem ez, ő.