Egyik reggel ő engedett ki, és este mikor mentem haza, még ott volt. Szabit vett ki, dolga volt a városban, aztán hozzám ment haza. Nem bántam, épp hívni akartam, hogy mikor tali. 
Azóta itt "lakik". Nem is beszéltünk róla. Jól elvagyunk.

Amúgy már Katinak hívom, Katkának ritkán. Valahol ott alakult el ez ki, amikor megtudtam, hogy nem sötét, hanem egy aranyos lány.
Mikor elmondtam neki, nagyot nevetett, majd hosszan megcsókolt.
Aztán leszopott, de az mindegy, nem is vágytam rá, a csók bőven elég lett volna, de ha már ő akarta...