Klári hívott.
Olvadtam, nevetett, elképzeltem ahogy meztelen, pedig nem az volt.
Állítólag az öreg úr néha matat rajta.
Mondtam, neki, hogy ha kinyomom majd néha, annak oka van.
Azt mondta olvassak el egy cikket, de ne ma, mert ma úgyis délután kefélek (mármint én).
- Vagy egész hétvégén kefélni kell?
Majd elolvadtam a kérdésétől. Imádom. A hangját is.
Olyan ártatlanul kérdezte. Pedig tudom, hogy kicsit fáj neki, de kicsit szeret és ezért nem bánja, hogy nekem jó. Kicsit.
Amúgy sok dolgot sosem írtam le Kláriról. Példul ezt.
Amikor pia nap volt néha, és Albival egy kocsmában felemlegetjük a múlt legjobb csajait, hogy kivel-mit és hogy- mikor csináltunk, folyton róla beszéltem. Ő volt.
Aztán mikor indultunk haza, két ellentétes irányba, mindig felhívtam és vidáman udvarolva neki, hazakísértettem magam. Régen.
Most Ramit hívtam. Nem ugyanaz az élmény. Bár hasonló.
- Annyira szép hangod van. Annyira jó veled! Én olyan sokat kaptam tőled!
A különbség annyi, hogy most Ramóna mondja nekem ezt, amit én Klárinak mondtam annyiszor. Néha rá kell szólnom, ne dicsérjen annyit. Mert kellemetlen nekem. Na nem azért, mert nem szeretem, ha fényeznek, hanem mert annyira a helyzet fordítottját juttatja eszembe, ahogy Klárinak toltam ezt annyiszor, mert tiszta szívemből...
Áh, ..szom! A tköm se érti.
Mostanában Alice-nek érzem magam tükör országban. Talán már meséltem pár fejezetet.
Mesélek a nőnek, imádja a hangom. Sokat beszélek a semmiről. Várja az esti beszélgetéseket. Tervez velem. Rosszul esik neki, ha úgy hallatszik, mintha én nem terveznék vele a jövőben. Pedig nem mondom, nem is éreztetem, csak még én sem tudom mit akarok. Csak azt, hogy mit nem.
Szinte minden helyzet, történés ami kettőnk közt van, pont a fordítottja annak, ami Klárival volt.
Ki-kiért rajong, ki mit tenne meg a másikért, ki megy le kutyába, hogy ha kell (vagy ha nem, akkor is - ennyi ne haragudj-t, még nem is hallottam talán) és minden egyéb.
Pedig nem vagyok jó, jobb, pláne tökéletes, csak átlagos (lehet, hogy Klári sem volt istennő?). Csak olyan, amilyen szinte mindenkinek/bárkinek jó lenne, vagy megfelelő (az a kettes, ugye?).
Vagy amilyen nekem kéne nőben. Ez megvan, ugye:
"Úgy viselkedj mindenkivel, ahogy elvárnád, hogy veled is viselkedjenek!"?
Nem több. Csak ennyi. És ez neki már hatalmas dolog.
Franc se érti.
Minden esetre azért megnézem mit rejt a nyúl ürege. Mert az érdekel. Megint. ;)
