Itt ülök és az elmúlt napokon rágódom. A baj (káosz?) a fejemben van.
Má megin' nem tudok örülni a jónak. De mit csináljak, a bennem lakó másiknak (harmadiknak?) nem felel meg ez aki van. Ne ijedj meg, nem vagyok jobban tudathasadásos, mint bárki, csak vannak az elveim, a tanult és/vagy magam által megalkotott erkölcsi norma, és van ez. Ezek között ingadozom. Mint Freud (?) gorillái (?). Na ennek utánna kell googliznom.
Annyit vekengek, és nem történik semmi az írásaimban, hogy szét kell szednem őket és a múltbéli (vagy a jövő béli?) történetek közé csempészni a történeteket, hogy ne haljanak halomra az unalomtól az emberek akik olvassák. Asszem szex képet is beteszek. Az feldobja, nem?
Itt volt Rami. Tök jó volt együtt. Humoros, kedves, figyelmes...
De mégsem tudtam élvezni a társaságát, mert annyira... kövér. Annyira? 20kg plusz van rajta. Vagy 30. Nem mázsáltam le, és a BMI index sincs a fejemben ilyen korú és magasságú nő esetére.
Eskü, én mindent megpróbáltam, de nem megy. Pedig akarom. Az, hogy nem szeretek bele, egy dolog. Cigizik? Na bumm. Értelmes, okos, istenít engem (ez nem tom pozitívum-e, vagy épp ellenkezőleg) és állati jó a lábaköze!
Közel annyira jó vele, mint Kalárival. Bár Rami nem aktív, sőt. Nem ügyes. De lelkes, és imád. Talán, már a szó szoros értelmében is. Olyan a kapcsolatunk, mint egy jó házasság. A legjobb az ágyban? Nem. A legokosabb? Nem. De egyszerűen jó. Szinte mindenben. Ha a leendőbelim pont ilyenné válik, szeretni fogom. De ahhoz a közös élmények is kellenek, hogy elfogadjam a testi átalakulását. Mert most nem megy. Bárhogy is igyekszem.
Emlékszel a Michelein babára, akit meséltem? Na ő nem az. Ő díjbirkózó. 10 évvel a karrier és 20 kilóval az aranyérem után. Kicsit sem izgató. Cseppet sem. Sőt, a börtönben ilyen alkatot tudok elképzelni, egy kisstílű bűnözőnek, aki esténként ledobja a szappant a zuhanyzóban, és várja, hogy ne törődjenek a hordó hasával. Köszi, nem.
Erre nem gerjedek.
Pedig minden kurvára jó. Vagyis négyes. Közepes? Az elég, nem? Ismerjük fel a korlátainkat, becsüljük meg a képességeinket. Akkor hármas jár nekem. Kész. De ez az átlag úgy jön ki, hogy a sok ötös és pár négyes mellé, egy kurva nagy kettes alá van "külalakra"! Így nem fasza!
Nem. Nem és nem!
Ezt magamnak írom (mint mindegyiket). Hogy ne folytassam vele, és hajtsam fel az újra táblát, kezdjem újra a szarakodást az ismerkedést, újra és újra. Már a fél város (illetve a szabad nők benne) tudja az előéletem, a rokonaim, hogy hol dolgoztam, vagy hogy kit dugtam, annyinál próbálkoztam és persze a randikon megbeszéljük ezeket is. Ez nekem nem fekszik.
Nem.
De nem akarom őt. Így nem. Mondjam, hogy fogyjon le?
Hogy pöcs vagyok és nem fogadom el így ahogy van? Ő persze fogadjon el pont így, engem. Gci vagyok? Megint? Mindig?
Dilemma, ez legyen a címe! De a "Múlt" is jó, mert becsempészem a többi "nem vele kefélős" történet közé ezeket. Lehet.
És ti utálni fogjátok. Bocsi. :)
Ez meg szembejött velem, mert fejtegetem magam. Bár eddig a blogot használtam rá. Úgy látszik más ezt már megokoskodta előttem. Mégsem segít.
Ösztönös vagy túlszabályozott? (mipszi.hu)
