annak is megvan a hangulata, ahogy ízlelgetem a négy hetes maradék pálinkát, amit még Klárili hagyott itt, mellettem a Ramitól kapott puszedli maradvány (egy hete itt rohad, rossz, mint a bűn, ne kóstold meg!), és közben ezt írom.

Klári kidobta az öreget. Csak az visszakönyörögte magát.
Franc se érti hogy történt.
- De a balatoni kirándulásunk áll! - bizonygatja nekem.
Én kicsit szkeptikus vagyok, de nem szólalok meg.
- Az meg, hogy pont akkor voltunk szakításban, mikor megbeszéltük veled, hogy majd jól megdugsz, arról nem tehetek. Úgy néz ki, mindketten megcsaljuk majd a nőinket és a pasijainkat!
- Mondtam, hogy addigra kirúgom Ramit!
- De az legalább ugyanolyan rossz, hogy miattam rúgod ki!
- Nem miattad, hanem mert nem nyeli le jön be nekem. Mondtam már.
- Akkor is úgy fog kijönni, hogy miattam.
- Az engem nem érdekel. És amúgy is. Az eddigi 19 százalék, hogy találkozunk, most leesett kettőre, így, hogy visszafogadtad a palit.
- Ez nem igaz! Nekem jár ez a dugás! És amúgy is, ha nem dugnánk, te akkor is találkozni akarnál velem. Ugye?
- Persze! Mondtam már. Szívesen leutaztam volna hozzád Pécsre, csak hogy megölelhesselek.

Na, ezek mennek. Néha nem tudom, hogy...
Áh, én már semmit sem tudok néha. Mindegy.