Indulok Ramihoz. Első alkalom. Csak 10 km, másik falu. Új építésű társasház a prérin. GPS megtalálja. A telepet. Odavisz a közepére és azt mondja "Megérkeztél". De a házszámokat még nem tudja. Onnan csak 9 perc gyalog Rami háza. Majd a negyedikre séta fel, lift nincs. Egy kérdés kezd motoszkálni a fejemben: "Mi a picsának jöttem?". Ja igen. Pont azért. Beenged. Sugárzik az örömtől. Mindent megmutat. Mármint a lakásban. Egyelőre. 4 szoba. Minek? Egyedül lakik. A mikrója olyan, mint Klárié. Nabazdmeg. A mosógépje is. Szintén. Már nem merek körül nézni, nehogy találjak még valamit. Konyhaasztalon az autórádió. Kivehetős, még kétezerből. Valami baja van. Nem értek hozzá, de mondtam, megnézem. Hoztam egy üveg biztit, hátha az ment ki, és hátha 10 amperes. Vagy egy kidurrant kondit felismerek. Ez a max, ami tőlem telik. Fogom a csavarhúzót és teszem a csavarra. Közben jár a szám.
- Tudod mi a furcsa?
- Mi?
- Hogy még sosem szoptak le rádió szerelés közben - vigyorgok rá.
Érti a célzást, de csak mosolyog. Lehet, hogy nincs hozzá kedve? A kezemben áll a szerszám, az övében még nem. Végül csak letérdel.
- Na azért - nyugtázom kedvesen.
Veszi elő. Szerszám a nyílásban. Pont, mint ami a kezemben van. Lassan csavarni kezdem. Ő is néha, egy negyedet csak. Néha fogaz. Majd rá kell vennem, hogy inkább kézzel, mint szájjal. Vagy remélem elfárad a szája hamar. Vagy a szagokat nem bírja majd (bocsi, melóból jövök), és inkább manuálisan folytatja. 
Közben csavarok kint. Burkolat levesz. Por mindenhol. Kezd jó lenni. Mármint az érzés a farkamban.
Körbenézek. Jó lenne egy porszívó. De akkor abba kell hogy hagyja. Inkább zsepit veszek elő. Nem, még nem azért. Csak felületes takarítás a porban fetrengő nyákokon. Nem elég ez a betekintés. Ezt tovább kell csinálni. Mint Raminak. Kezdi unni. Már csak kézimunka megy. Nem bánom. Közben leszedek még egy panelt. Pár kondi, egyik sem füstös, bár a kosztól nehéz lenne bármit is felismerni. Ezt nem rakhatom össze porszívózás nélkül. Tovább megyek. Rami is. Folyton kezet vált. Mondjam neki, hogy kell csinálni? Köpjön rá? Vagy nyalja meg folyton a végét? Vagy azt a csavarást csinálja újra? Nem szólok. Ha kell a gecim, gyere rá! Úszom a romantikában. Jó, hogy nem mondtam ki. Utolsó panel kint, némi madzag tartja. De meglátom az üveg biztit. Miért legalulra tették? Vagy én szedtem fordított sorrendben? De akkor a csavarok fordítva lennének. Ezek hülyék. Mi ez, francia? Nem. Német. Vagyis a név. Amúgy gondolom japán, vagy médintájvan. Bizti kiszed, új betesz. Lehet az kéne Raminak is. Betesz. De most már kivárok. Behunyom a szemem. Felbukkan Klári arca, de most nem akarom. Jó lesz Rami is, úgyse nézek rá. Csak az órát a falon nézem, vagyis azt se, csukva a szemem, már felálltam, nadrág lehúzva, ráhúzom a fejét a farkamra, csak jobb így, oda vissza, kétségbeesve próbál levegőt venni ritmusra, amúgy nem is ügyetlen, csak egy műpinának használom a torkát, jó lesz ez, igen, igen, megvan...
Az asztalban kapaszkodtam meg.
A porszívózás és félóra múlva a farkamat akarta megint. De most a punciba. Két óra múlva leléptem, holnap munka. Jó kedvvel vezettem haza. Semmi rossz érzés. Jó lesz ez! Remélem. Csak..., ne lenne ott az a csak.

Klári, ha elengedett, mikor hazaindultam, kissé aggódva kedvesen utánam szólt mindig.
- Egybe!