Annyira röhejes az egész, hogy már félek leírni.
De azért tolom.
Pár napja messengeren írok Klárira, pár hónap késéssel, mint kéne. Ő is volt, hogy fél évet késett a szülinapommal, és amúgy sem ünnepeltük soha a Valentin napot.
- Fogadd sok szeretettel örök Valentinám! Puszi!
És egy link egy dalról, ami lehetne a mi számunk is. Friss, szívbemarkoló szöveg, normál akusztik hangeszeres. Örök szerelem, meg te az egyetlen, de nem ilyen szájbarágósan, hanem csak úgy burkoltan a szövegben. Jó!
- Köszönöm drága Valentinom! Hú, ez a szöveg nagyon betalált, ez jól leírja mi van köztünk. Várom a találkozást!
Mert hogy a randi lassan aktualizálódik. Most beszéltük meg a részleteket.
- Szauna lesz, de a hidegvízes medence és a pezsi fürdő nem működik, majd talán fél év múlva, ha megjavítják.
- Nem baj, úgyis lehet, hogy ki se mozdulunk az ágyból - nyugtat meg Klári.
Ez jól hangzik! Pláne az ő szájából, amúgy én is erre gondoltam.
- Mikor dugod meg Ramit?
- Tessék?
- Jól hallottad. Mikor dugod meg, mielőtt engem?
- Miért akarod tudni? Be akarsz szállni?
- Hülye.
- Pénteken.
- Most pénteken?
- Igen, miért?
- Még az ő puncijából kihúzott, csöpögő farkaddal akarsz engem megdugni másnap?
- Mióta zavar ez téged?
- Hány gumit akarsz te húzni, hetet? Inkább mondd le.
- Mi? Dehogy mondom!
- Nem akarom, hogy azzal a farokkal megdugj!
- Ne szórakozz már!
- De. Szépen mondd neki, hogy elhúzódott a munka, vagy mittudomén!
Aztán kedvesen tovább csevegtünk.
Na most kinek hazudjak? Annak, aki... és akivel nagyon-nagyon várom a találkozást, vagy annak, akinek amúgy is hazudok, vagyis csak nem árulom el, hogy másba is lógatom a pisztolyt.
Nehéz kérdés.
Viszont Klári után közvetlenül Ramihoz megyek. Naná, picsi-pacsizni. Szóval nem nyúzhatja le a bőröm K. Sőt! Én se az övét, mert neki meg az öregnél van jelenése. Hát ez nagyon gáz. Mindegyikünk "szingli", de mindegyikünknek van valakije, aki előtt titkolni kell. Rosszul csinálom, ugye?
Amúgy tegnap megvolt Rami, és eldőlt bennem, hogy nem rakom ki. Még.
Mert ha Klárit megcsinálom, aztán megint eltűnik hónapokra, ami nagyon is várható, talán végleg (soha ne mondd, hogy soha, meg hogy végleg, tudom), akkor egy bármilyen muffnak is örülnék, felejteni kell, az se baj, ha viseltes, szóval Rami jó lesz.
Ide írom azt, hogyan képzelem el, mi lesz Klárival a randin. Aztán majd jön egy kontroll, másik történet, hogy sikerült. Külön akartam, de már így is a banda fele ellapozott, és a hajatokat tépitek, mert ebben sincs szex. Bocs.
Munka után fürdés (deminek?), kocsiba be, rohanás az állomásra nőért.
Szép, mint egy álom! Ja nem. Kissé csalódás, vagyis az idegen átlagos csaj, aki leszáll a vonatról, pillanatok alatt kezd átváltozni azzá a szép lánnyá, akivel annyi közös emlékem van. Aranyos! Jó megölelni. De még nem csinálhatjuk túl feltűnően. A kezét sem engedi megfogni. Viszem a csomagját. Bandukolunk a peronon. Olyan unalmas ruhát vett fel, hogy még jobban várom, hogy kibonthassam belőle.
Kocsihoz a parkolóba.
- Itt már lehet? - kérdezem.
- Lehet. Mit?
De már ölelem, csókolom, és szorítom. Az illata ugyanolyan, mint régen, a bőre finom, az ajkai, a nyelve, mind-mind repít vissza a múltba. Még nem mint a gyorsvonat, csak mint egy lomha gőzös. De már látom az ismerős tájat.
Ahogy csomag be, indulunk, vezetek, a pályán a combjára teszem a kezem, kezdődik.
Jönnek az érzések. Kezdek belezúgni a szakadékba, a mélység lassan magával húz.
Néha ránézek, látom a változást. Egy pattanás, egy seb, kilövette a fülét, egy apró szarkaláb (szexi tőle), és egy ősz hajszál. Nem mondom neki, még megölne.
Beszél. Olyan mint régen. Darál, mutogat, jobbra mutat, balra néz, beszólok, nevet, kacag.
- Úgy imádlak!
Közel hajol, átkarol, ad egy csókot, nem zavarja, hogy 140-nel vágtatunk.
Néha csak néz. És mosolyog. A háttérben élettelen és élő dolgok suhannak, ő stabilan, ott a központban, engem néz és mosolyog. Mint az életben. Keze a kezemben.
Máskor én bámulom, gyönyörködöm.
Ne érts félre, sosem nyerne szépségversenyen, már a selejtezőn kiesne. De annyira kedves, szexi, szép, és szeret imád! Nincs is nála jobb. Vagyis nem ismerek. Még.
Aztán szembejön a Balaton. A szállás könnyen megvan, kulcsszéf. Bemegyünk. A képeken jobb volt, azért elmegy. Később mi is. Remélem. A szauna egy luk, de azért csak kéne dugni benne. Neki is ezen jár az esze, meg is kérdezi, ahogy benyitunk az üvegajtón.
Pisi, bor. Neki zuhany, mert kell. Na jó, nekem is. Szaunának kell egy óra amíg felmelegszik, szóval még nem megyünk be.
Addig ölelem. A szép új szexi necc ruháját ráadom. Gyönyörű benne. Vagyis bénán áll itt-ott, de megdicsérem és tényleg szexi.
Borozgatunk. Beszélgetünk. Mosolyog. Zenét tesz be, táncolni kezd. Követni próbálom, de csak kinevet. Sosem ment ez nekem igazán. És ő már spicces.
"Véletlen" úgy ül le, hogy a lábai szét, belátok. Nem kéretem magam.
- Hé várj, még ne! - tiltakozik, de amúgy enged.
Nyalni kezdem. Az íze, a vágy, az emlékek, az érzések (ő az, ő van velem, ő!) és már merev vagyok.
- A farkadat akarom!
Nem bírom tovább. Mármint most, hogy írom. Inkább nem akarom tovább képzelni. Kicsi csalódás úgyis lesz, de azért kábé erre számítok. Majd kiderül.
