Így szoktam a tervezett megírandókat gyűjtögetni. Aztán kibontom szépen.
De ezeket minek?
Nagyjából egy időben történtek.

---

Fújja a szél a csodálatos haját. Barna, hosszú haj, kabát kibontva, haspóló, görkori, zenét hallgat, énekel, mosolyogva suhan, közben táncol és boldogítja a közlekedőket.
Én is azonnal szerelmes lettem egy másodpercre abba a kis rohadék szexi 19 éves lányba.
Köszönet a többiek nevében is!

---

Katka írt.
- És kurvára nem vicces ha éjszakánként fingasz a a takaró alatt.
- Ne rontsd el, kérlek!
- Bazd meg!
- Melyik lukad?
Végül nem kérdeztem meg. Vissza töröltem. Ha neki így könnyebb az elválás, hát legyen. Sajnálom. Talán majd évekkel később, már ő is felnőttként tud szakítani.

Másnap is írt.
Majd a következő nap kettőt.
Nem válaszoltam. Végül is, legalább megtudtam pár rossz tulajdonságom, bár, jobb lett volna, ha még időben megmondja a szemembe.
De úgyse ezen múlt.

---

Azt álmodtam, az a nő, akinek nem kellettem a sehányadik randi után, mégis úgy döntött, hogy most kipróbálná a kolbászt. Mármint engem. Mint randi, ismerkedés, ilyenek.
Más volt a frizurája, úgy se volt rossz, de most igényesebb lett, bár rövid, de szőke haj, ami bejön nekem.
Na gondoltam, akkor sima. Kirúgom Ramit, meghágom Klárit, és aztán rárepülök erre a nőre. És akkor senki nem lesz megcsalva!
Aztán a reggeli fogmosáskor jutott eszembe, és rájöttem, álom volt. Pici csalódás, kicsit könnyített volna a dolgomon, de amúgy nem nagy változás.
Akkor csak sodródom megyek előre a punci erdőben, kinyújtott nyelvvel és álló szerszámmal.

---

A lebegésre vágyom. 
Az átjátszott éjszakára. A simogatásokra, a viccekre, a mély beszélgetésekre meztelenül, vagy csak a hallgatásra, ahogy a keze a kezemben, bámulom őt, vagy a plafont azzal a bárgyú vigyorral az arcomon, ami azt mondja: 
Most
kurvára
rendben van
minden!

Na ezt keresem. Minden nőben. Nem mondom, másban is megtaláltam már, csak kissé árnyalta a képet, hogy tudtam jól, neki ez csak egy kefélős este. Azért próbáltam azt is élvezni. Persze nem volt az igazi.
Ezért kell Klári. A maradéktalan, pár percnyi-órányi boldogságért. Szexszel, vagy anélkül. Szinte mindegy.

És persze látom, hogy Rami is ilyesfélét él át mellettem, de ez nem kölcsönös, szorri.

---

Sokat kattogok ezen a dolgon. Jó, nem jó, szabad, nem szabad...
Már döntöttem, szóval, szinte nem számít.
De találtam egy gondolatot, ami a legjobban leírja, hogy érzek. Ezt az ellentmondást feloldja talán.

Hogy is csalhatnám meg azt, akit nem szeretek azzal, akit igen?
Konkrétan az tekinthető megcsalásnak, ha azzal hempergünk, akit nem szeretünk, az helyett, akit de. Nem? Vagy nem?

Védekezem, magyarázom a bizonyítványt, bla-bla...
Nem. Próbálom rendbe tenni a dolgokat a fejemben. És magyarázatot találni rá, miért csinálom, és miért nem tartom bűnnek.
Csak ennyi.

Amúgy a kávém tetején a tejhab épp az előbb tökéletes jin-jang állapotba kötött ki. Mi ez, ha nem jel? Így van minden rendben, ez a harmónia, a fent és a lent, a jó és a rossz, a fehér és a fekete tökéletes 50-50 aránya.

Megyek is, és levarrom Klárit.

---

Aztat mondtam már, hogy Rami névnapja Klári szülinapján van? Azért a Jóisten tréfás kedvében mutat néha fricskát nekünk!

---

Azt is megagyaltam, hogy úgy néz ki, a jó, izgató, testileg közel tökéletes nők (vagy akibe szerelmesek vagyunk),  kevesebb gyönyört kapnak egységnyi számú kefélés alatt.
Mert hogy egy csúnya, vagy ügyetlen lány mellett nekem sokkal tovább tart, míg beteljesül a gyönyör, a tornagyakorlatok közepette. Nagyon élvezi, hogy "ilyen sokáig bírom", de én tudom, mi van mögötte.

Klárival bezzeg konkrétan tangózni kellett az ágyban, mindenféle pózokat és hülyeségeket kellett kitalálnom, nehogy televerjem rögtön fél perc alatt.
Ja, így áll helyre a világ egyensúlya. Jóból keveset, kevésbé jóból sokat.
És mindenki jól jár. Vagyis...

---

Szóval Rami, azt mondja, én sokkal okosabb vagyok nála.
Ez gáz, mert nem tudhatja, sőt, nem tudhatjuk és én nem így veszem észre. Bezzeg, míg Katka volt velem, ő nem mondott ilyet, pedig az egyértelmű volt. Szóval, itt dől el.
És még egy tükör, mert Klárit mindig okosabbnak és műveltebbnek éreztem, mint én. És ez nem csak a diplomájának szólt.

Apropó, Kláresz panaszkodik az öregre. Ki hitte volna?
Bla-bla, meg izé, és a... csupa fontos dolog, de nem untatnék senkit vele, a kérdésem továbbra is ugyanaz.
Miért hozzá jár nem kefélni, és miért nem hozzám de?
És mindent összevetve, még mindig azt hiszem (tudom), hogy nem tudnánk együtt élni, bár baromi jó lenne, csak éppen a jelenlegi életkörülményeink nem teszik lehetővé. Majd. Talán, egyszer a jövőben, ha úgy alakul, és ha még ő is akarja. Vagy én.