Hívott az én drágaságom. Rami a fenét! Hülye vagy? Nem olvastad az előzőket?

Szóval Klárika a szép búgó hangján és a szexi kiejtésével súgta fülembe a... nem is tudom mit. Nem figyeltem arra mit mond, csak hogy hogyan. Csak olvadoztam. De valami megmaradt.
Elköszönés előtt, azt mondja:
- Na elengedlek, mindjárt menned kell a csajodhoz.
- Nem én megyek. Házhoz jön - nyugtatom meg.
- Ó, akkor azért mondtad, hogy takarítottál. Jobb lett volna, ha nem mondod meg, most még jobban utállak, mert tudom, hogy hol fogod megdugni, mert meg fogod dugni.

Mit lehet erre mondani? Mosolyogva szenvedtem kicsit a mondókáján és elköszöntünk. Persze így most kétszer annyira lesz ""taszító"" Rami, mert ő nem Ő. Marad az orgazmus előtti rágondolás.

Szinte már házasnak érzem magam. Mint amikor anyu Brad Pittre gondol, mialatt apu belelógatja. 
Szép!
De akkor miért vagyok vele, ezt kérdezed? Erre is van válaszom.