Ez vicces.

Írtam korábban, ahogy szenvedtem. Szerelmes voltam, egyszer, valakibe, és a nagy szenvedésben, ahogy mellette feküdtem, míg ő aludt, szépen kicsordultak a könnyeim.

És bumm. Újra megtörtént. Csak én "aludtam". És Rami adta elő a műsort. 
Úgy látszik Alice (alias Tomi) nem szabadul Tükör országból.

Amúgy, annyira tök normális és átlagos a kapcsolatunk, hogy nincs is mit róla beszélni. Szinte minden klappol. Jókat töcskölünk (igen, erre a dugás nem is annyira megfelelő kifejezés), de ha már tükör, olyat érzek, amit életem során sosem. 
Ő akar "folyton" kefélni. Vagyis naponta. Az azért nem sok, ugye? Én meg, igyekszem megúszni, vagyis, ha elfelejtjük nem baj, majd másnap. Néha csak sajnálatból mászom rá, azért azt nem akarom megvárni, hogy megkérjen arra, hogy tegyem be neki.
Már az ilyen kérdései is kínosak:
- Akkor megnézünk egy filmet és szexelünk végre?
Félig viccel, de komolyan gondolja. Közben tervezi, hogy hol kéne, milyen extrém helyeken. Én meg nem mondom neki, hogy az megvolt, úgy már én is, nekem is, pipa, olyan majdnem volt...
Minek rongáljam? És persze azt sem mondom, hogy ez, vagy az a póz vele, nem lehetséges. Vagy csak simán nem akarom. 
Maradjunk a lekapcsolt villanynál, oké? Mondjuk amúgy is becsukom a szemem. Pedig régen sosem szoktam. Ja, nem mindegy, mit lát az ember.

Azért elvagyunk. 

Mikor magamban elfilozofálgatok kettőnkről, megoldásként azt is elképzelem, mi van, ha csak az van, hogy előző életünkben a tesóm volt, apám, vagy anyám, a nagymamám, vagy a kutyám, vagy a gyilkosom, vagy én az övé, és ez megmagyarázná, miért nem passzolunk. Mondjuk a dugattyú-henger méret stimmel, de van, hogy az nem elég.

Na ennyire zavar. Azért van, hogy ilyen fszságokat találok ki, mert nem látom a megoldást. De nem szenvedek, csak... másra vágyom.

Értsünk bármit - vagy bárkit - is a "máson".