Jó pár napja minden reggel arra ébredek, hogy valaki egy féltéglát csempészett a gatyámba. Forgolódok, alszom, semmi szexre nem gondolok, de csak ott van az a durva merevedés.
- Halló, it's kúrtime!  - mintha mondaná.

Biztosan nem függ össze azzal, hogy pár nap múlva találkozom Klárival. Dehogy!

Magam előtt látom, ahogy beszél. Fogom a kezét, nézem a száját.
- Mondd, csak, mondd a semmit, nem érdekel, csak had nézzem a gyönyörű szemed, a szád, a rebbenő szempillád a leomló hajfürtjeid, a mosolyod! Beszélj csak, nem érdekel mit mondasz, te drága, csak had sütkérezzek az aurádban! - gondolom majd ezt, miközben olvadozom.
- Vagy nem érdekel amit mondok? - kérdezi, meg nem sértődve.
- Dehogy nem galambom, persze hogy de!

Amúgy meg, egy haver panaszkodik, hogy nem jó neki az asszonnyal. De hát, itt az idő, meg nem akarja kirúgni. De olyan depis az egész helyzet hónapok, lassan évek óta.
Mondom neki, miért nem írsz? Az jó hülyeség, hülye gondolatok és önsajnálat ellen!
- A pszichológusom is ezt mondta. Szóval veszek egy pár füzetet és naplót fogok írni!

Bumm! Már praktizálhatnék is! 
Tizenötezer per óra.
#tomirendelömlikazsé