A jó értelemben vett hülyeségei miatt, néha azt gondolom nem is bolondos ez a lány, hanem bolond. De akkor is imádom. És persze látok dolgokat, amik nem tetszenek, talán sosem tetszettek, de ezekkel együtt is őt akarom. Hosszú távra. Azt hiszem.

Ha valakivel együtt élsz és így rajongsz érte, meg ennyire tetszik, ilyen okos, értelmes, és így meg tudtok beszélni (majdnem) mindent (nem beszélve arról, hogy mit művel az ágyban), akkor mindent elnézel neki, nem? Vagy nem?
Tudom, könnyen vállalok be mindent egy nem létező kapcsolatban, mert még nincs valódi tapasztalatom ilyenben. Igaz?

- Aztán lassan összeszedhetnéd magad, és határozhatnál, mert ugye tudod, hogy nekünk együtt kell megöregednünk?
Ilyenekkel biztatott ez a kedves lány. 
Mintha csak rajtam múlna és neki nem kéne tennie érte. Nem baj.
Ezért mondom, még nem állunk készen.
De lehet, hogy jobb így egyelőre, van egy távoli lány a piedesztálon, néha összefutok vele, jól megbkapom és mindenki megy a dolgára. Ő az öreghez én meg... ahhoz, aki éppen van. Most Ramihoz.
Aztán majd egyszer...

Remélem, még Karácsonyig megkapom. Vagy pont akkor? Jó lenne, ha ő lenne a fa alatt!

Azt tudom, hogy amikor Klárival vagyok, igazi szerelem van, vagy igazinak érzem, vagy igaznak akarom érezni, az összes hozzávaló baromkodással, a lemegyek kutyába, a simogatás, csók, kézfogás, séta, becézgetés és a benyalok neki (és kinyalom) dologgal együtt.
Jó, az utolsót lehet visszatörlöm.

Vagy nem.