Olyan nyűglődős lett, nem szórakoztató. Az életem egy szép, unalmas paca lett. Tele hibákkal, vágyakkal, és "Á, ráérünk még!" foltocskákkal.
Olyan meg mindenkinek van, akkor minek írjak még egyet?

Sokszor csak ez tartott életben - jó, ez túlzás - , és sokszor leküzdhetetlen késztetést éreztem (visszatöröltem, hogy "muszáj volt", hülyeség, mi? :), hogy megosszam, hogy valakinek elmondjam.

Na, most ezt kicsit itt rohasztom, aztán mielőtt kijönne, törlöm, asszem.

T.