ugyanúgy kezdődik, mint a legtöbb. Képzeld ide az első sorokba.

Gyönyörű ez a nő!

Tudom. Ugyan nem láttam, csak a hangját hallottam, de tudom. Láttam eleget.
Vagyis, belőle sosem elég (néha azért de, de most kurvára hiányzik).
Az egész lényéből árad valami tiszta jóság és szépség.
A mondatai, a hangok, amiket kiad a száján, a gondolatok, mind-mind a nő szépségét mutatják. És jóságát.

Pláne, hogy még mindig nincs (igazi) pasija. Az öreghez jár.
Na igen, hagyjál!

A beszélgetés közben szépen összefoglaltuk, hogy gyávák vagyunk váltani, újra keresni, próbálkozni, bízni, energiát beletenni, aztán csalódni. És hogy unalom ellen "használjuk" a ""párunkat"". Ő az öreget, én Ramit.

Egyszer szólnom kellett neki, hogy a "mekkora a hasa" dolgot, ne erőltessük, most nem akarom elképzelni a gyönyörű testét, a mosolyát és semmit ami ezzel kapcsolatos. Így is, ha valaki megemlít egy szóösszetételt:     , ő jut eszembe és állni kezd a cerka.

Néha csak annyit írok neki: Hiány van Klárika.
Nem válaszol, felhív, mondjuk egy hét múlva, mint most.

Megesküdött (én úgy vettem), hogy idén még meglesz nekem. Nagyon remélem.

Ő is úgy érzi, hogy távolodunk, és fél, hogy elveszít. Azt mondja, olyan meseszerű lettem neki, vagy a régi kapcsolatunk, nem is tudom.

Néha örülnék neki, ha lenne "igazi" pasija, néha nem. Igazából nagyon várom, hogy láthassam.

Amíg telefonáltunk, eszembe jutott egy sztori, nem vele.
Valamikor, valakivel régen, ahogy a falunap végén lőtték fel a tűzijátékot, láttuk az ablakon át, mi kefélni kezdtünk az ágyban, miközben pár kilóméterre durrogtak a színes, sikító, ordító csillagok és füstös fényjátékok, és a szín- és hangkavalkádban lassan tempóztunk a csúcs felé.

És akkor is Klárira gondoltam. Ő hiányzott kefe közben. Az milyen már?

Amúgy az a lány volt az, aki egyszer kölcsönadott egy goa CD-t (az ilyen forgó izé, zene volt rajta), és mikor visszaadtam neki, tettem a borító belső oldalára egy cetlit "Köszönöm ezt a csodálatos utazást!".
Persze én a sok jó kúrásra gondoltam, ő meg arra, amire akart.
Vagy két év múlva találta meg, amikor már férje volt. Örült neki (nem a férjnek, bár azt nem tudhatom).