Rami, A, Klári, Vivi.
Ebben, vagy kevert sorrendben, esetleg ismétlésben.

Nem szex, pfuj, szégyelld magad. Ki bírná azt? Meg az nem is lenne ticstességes. Na még a szót se tudom leírni. Nem hogy kimondani. Mint a hűsegg. Vagyis huség. Egyik se megy. Jó, csak szórakozom.

Ramival egész nap cset. Megint nem dolgozik. Valami baja van a derekával.

A-val csak írásban. Érdekes nő ő is.

- Jó visszaemlékezni a közös dolgainkra.
Persze Klári, mikor ezt mondja, nem a szexre gondol. Asszexuális. Ebben a pillanatban.
Hanem az erdőt járós nevetős mit tudom én mikre.
- Nagyon is jó - ezt már én mondom.
És mindketten tudjuk, én meg kurvára a szex dolgokra értem. Azóta is hiányzik egy alapos... Tudom, nem rég voltunk együtt, de már egy hónapnak tűnik.
Majdnem egy órát enyelegtünk, politikáról, meg a tököm tudja miről (nem a szex nem került szóba) majd így szólt.
- Bocs, de hív Beni. Utána visszahívlak, jó?
- Na fasza. Megint a sor végén vagyok - szívattam kicsit, félig megjátszott sértődöttséggel.
- Na puszi! - és letette.
Két nap telt el azóta. Kurvára visszahívott. Lófaszt!

Ma viszont Vivikével beszélgettem.
Hát ez de cuki kislány. Bevallom, az első beszélgetés egy ici-picit csalódás volt. Nem volt az a hátbarúgós "aztakurvamicsodacsajmárhúznámisfelazonnal" érzés volt. Persze aranyos volt, elbeszélgettünk, sokat nevet, azt meg kedvelem. De semmi extra. És mindketten épp fagyasztottuk magunkat a szabad levegőn közben. Talán az sem segít.

De most! Nevetgélt, kacagott, én meg azon kezdtem el agyalni, ki a fenére hasonlít a hangja, hogy így beindulok tőle. Tudom, ő rá, nyilván, de talán még valakire. Nincs meg. De majd meglesz (remélem többször is) és eszembe jut. Majd elmondom. Vagy nem.

A sikamlós részeken nevet. Abszolút lejön róla, hogy facér. Nem úgy. Foglalt, de él-hal a facér. Juj. Megesküdtem, hogy ezt nem sütöm el sosem. De állítólag más is volt, hogy esküt szegett. Mesélik, a múltamból is páran. Ez az én szerencsém.

Aranyos, mosolygós. Akar engem.
A vibrije napi használatban van. Na nem apu miatt (egy újabb öregebb barát, gyáh, mi van ezekkel?), hanem pont ellenkezőleg. Mivel apu (nevezzük apunak) bottal se piszkálja, ő ilyenkor előveszi a jobb kezét (vagy balt? Nem is tudom, ki kell tapasztalnom milyen a fogása ;) és magába tuszkol egy jobb napokat látott elemes fütyifélét. Azt mondja ma is kétszer elment. Rendes lány. Elmegy, de nem csapja be az ajtót.

Beszélgetünk, évődünk, dicsérem a hangját (tényleg kezdek olvadozni tőle, csak tudnám kire hasonlít) és bekérdezek.
- Tudja valaki a baráti társaságodból, hogy van ez a kis... hmm.. hobbid? 
- Mi? Hogy faszikat hozok fel?
Imádom, ha így beszél egy golyóérett hölgyemény.
- Igen, hogy faszikat hozol fel.
- Nem tudják.
- Barát, barátnő?
- Senki se tudja.
- Kezdem megtisztelve érezni magam, hogy beavatsz. 
- Ugye! Én majd beavatlak! Hahaha - és nevet a saját viccén.
- De a szomszédok?
- Milyen szomszédok? Egyedül lakunk a prérin a halál faszán távol mindentől! - szinte kiáltja.
- Jó, jó! - nyugtatom meg, igazából csak a környezetet mértem fel.
- Baj?
Kicsit várok a válasszal.
- Nem dehogy, sőt! Mikor talizunk? - kérdezem vigyorogva, persze ezt ő nem látja.
És azt sem, hogy eddig tartott kikeresnem a naptárból, mikor van Rami és Klári mentes szabad napom.

Hülye csajok. Hogy dolgozzak így?