ez nem panaszkodás.
Ezek a tények.

Ma call centeres voltam. Hol az egyik lány sírt a fülembe (Beni kirúgta, vagy ő, őt nem is tudom), vagy Vivivel évődtünk két órán át, aztán a kötelező este hat órás Rami call.
A bluetooth fülesemet 2x kellett töltenem. Nem is bírta a végére. Telefont a fülemhez nyomva kellett beszélnem. Mint az állatok.

Vivi kicsit ledöbbent, mikor mondtam neki Ramit és a kötelező hívást.
- Ha ennyire nem jó vele, akkor miért? - kérdezte.
Mondom, dehogynem jó vele. Nem százas minden, de amíg jobb vele, mint egyedül otthon, akkor miért is ne hívnám át?
Jól elvagyunk, nevetünk, dugunk, filmezünk. Mi kell még?

Amúgy szépen elcsacsorásztunk. Cuki lány lesz ez. Nem vitás.
Aztán rám kívánt, és elővette Mr. Zöldet. Így hívja az egyik vibrijét. Szépen magába toszigálta úgy ahogy kell, nagyokat élvezett közben, és nevetve mondta a számokat.
Azt hiszem háromnál állt meg. Jó volt hallgatni közben. Szépen sóhajtott, finoman nyögött. És közben elképzelt. Dolgokat, helyzeteket, pasikat, nőket, engem.
Ja. Mert hogy biszex a szentem. Nem mondtam?
Na ki a szerencsés már megint? :D

Mikor elköszöntünk, még hozzá tette "Tuti hogy még egyre rá fogok rántani!".
Hát nem édes?

Meg megígérte, hogy elküldi apu beosztását, hogy könnyebben össze tudjuk hangolni a kúró talikat.
Mondom hogy jó ez a csaj!

Klári?
Nem van jól. Így kell mondani. Nem tudja mit csináljon, legszívesebben felhívná bunkókámat (Benit). Próbáltam lebeszélni, aztán mikor nem hallgatott a szép szóra, bedobtam a gyeplőt.
- Akkor hívd fel, nyalj be neki, menj vissza hozzá! Hadd alázzon, hadd törölje beléd a lábát újra és újra, ha ennyi eszed van!
- Héj! Azt beszéltük, neked vissza kell tartanod tőle. Nem a karjaiba küldeni! - méltatlankodott.
- De ha ennyi eszed van, végre megszabadulhatsz tőle és akkor képes lennél...
Nem is érdekel. Lassan be fogok szólni neki, hogy barátság ide, meg jókat kúrunk oda, de ha még egyszer megemlíti az öreget, kinyomom.

Még jó hogy van ez a kislány. A másik. A kacagós.