Munka után, mint rendesen, a péntek az pia nap. Aki otthagyta a kocsit péntek négykor, hogy sürgős, az rábaszott, mert az bizony három napig fog ott rohadni a telepen. "Sürgős!". Apád f...

Mentünk szittyózni. Ricsi kitalálta, hogy van valami félig lepukkant csehó, és nézzük meg, mert koktél nap van. Mondom mifasz? Igazából pont én vagyok, akit lepunciznak, mert a nagypapa 55 fokos pálinkája nem jön be. Szeretem, ha valami íze van a piának. Én nem akarom a szemem összeszorítani, ha iszom valamit, mert annyira mar, vagy a savat visszanyelni, mert "kissé száraz, de jó öregapám bora". Hagyjá má!
De hogy koktélozni? Három 30-as (Zsóti inkább huszas, sosem kérdeztem) pasi?
Mindegy. Menjünk.
Ahogy beléptünk az egységbe, majdnem kiszaladt a számon, ez egy meleg bár. Sosem voltam ilyen helyen, de pont ilyennek képzeltem. A berendezés, a pult (eskü pina alakja volt), meg vörös led világítja a tükröket? Mi a tök?
Mondjuk ember, egy darab se. Az egyik asztalnál kotkodált vagy 5 tyúk, látszott, hogy unatkozó anyukák kimenőt kaptak és gyorsan lotyognak egy sort, mielőtt mennek haza gyerek hányást és döglött zoknit takarítani. Ilyenkor azért a négyből egynek biztosan összejön este valami apuval. Ez így van kitalálva. Mesélik.

Iszogattuk a levet - tényleg nem volt drága -, de hogy ne rabolja a drága időnket a pincér, 3 kört rendeltünk előre, dolgozzon meg azért a kétszáz forint borravalóért. Nekem nem fáj, ha kicsit langy meleg a pia, az alkohol nem párolog húsz fokon.
Úgy ültem, hogy majdnem szembe velem a tyúkól. Beszélgettek, röhörésztek, mire kiszúrom az egyiket. Azistenitmekkoracsöcsevan! Szólni is akartam a srácoknak, hogy níd má, de Zsolti, épp sztoriban volt, ami nála reménytelenül unalmas, érintőlegesen talán nővel, de inkább a macskájával és a wifivel kapcsolatos történetelést jelent. Szóval amíg vártam, hogy levegőt vegyen - ez úgy 18, max 25 percen belül várható - csak stíröltem azokat a kannákat. Nagyon rendben voltak. Az utcán lehet, hogy nem fordulsz utánuk, mert a fej, ami felettük volt, inkább átlagos, de nem csúnya, de ahogy azok lobogtak! Szinte láttam a farkam, ahogy kibújik a cicik között vidáman, és ondóval teríti be a hölgy nyakát. Hmmm.

Fogytak az italok, múlt az idő, mire meglátom, hogy két csaj az említett merítésből, a pultnál egymás seggét markolássza. De csak úgy szolidan. Egyszer, vagy kétszer. Aztán ülnek vissza a helyükre. A másik meg, Csöcsikének a szemébe néz olyan mélyen, közben az ajkát nyalogatja. Baszki, ezek leszboszik!
Ezért volt, hogy ránk se bagóztak. Nem kellett nekik a bőrös virsli. Hmm, pedig azt a nagymellűt, jaj de jó lenne..

Nem sokára, lelépnek. Csöcsike is elhúz. Na, ma se dugunk. Csak a szokásos.

Felállok, "Még hozok egy utolsó kört!" (de utálom az ilyet, ingyenélő banda), elbotorkálok a pultig (azért már faszán mozognak a tereptárgyak, gondolom vigyorogva), hogy aszongya "Lesz egy..." (Bunkó! Azt úgy mondjuk: Szeretnék kérni egy...), mikor észreveszem a nagy csöcsöket. "Helló mi!". Mindig így kezdek. Tuskóságommal leplezem műveletlenségemet. Ez a szexepilem. 
És mosolyog! Érted? A nő! Szép mint egy álom! Sokat ittam? Lesza. Kérek neki is még egy kört, de nekem hirtelen már csak barackot szabad innom (nem pálinkát, levet!), mert különben földön fekvős, kapaszkodós lesz.
Odahuppanok a béna székre a lány mellé és fárasztom kicsit. Veszi a humorom! Komolyan! Nem is tudtam, hogy van olyanom.

Aztán csalódás, mert taxit rendel, na mondom, akkor mégsem kellek neki. Itt a kocsi, köszönök el "Akkor további kellemes estét a hölgynek!" - én eGyuriember vagyok ám! - és fordulnék el, hogy ez is basszon egyedül, amikor megragadja a karom, és konkrétan elkezd húzni engem kifelé. Ijedten nézek a meglepődött haverokra, és még van időm visszakiáltani nekik: "A vendégetek voltam!". De a felfelé tartott hüvelykujjam, vagy a vigyorom félreérthették, mert mindegyik a középső ujját mutatja vissza.

A taxiban azonnal rámarkolt a farkamra. Közben odaszólt, hogy Megyenfa utca! Mifasz? Ilyen nincs is! Az egyik kezem a hatalmas tökéletes formájú cicjére rakja, és úgy kezdi harapni a szám, hogy konkrétan kezdem átáztatni a gatyámat. Csak remélni tudtam, hogy nem a hólyagom engedett el a nagy sietségben.

Nem t'om hogy keveredtem haza, de reggel egy kamionkerék nyomta a homlokom. Esküszöm még a mintát is éreztem a gumin. Biztosan jó dugás volt, de Megyenfa utcát nem találtam Pesten, legalábbis a google szerint nincs. Egyszer jó volt. Lapozzunk.
Nem is tudom, ez miről jutott eszembe.

Atya ég, de régen történt ez. Persze nők jöttek-mentek, de rá sokszor visszagondolok. 
Ezen dolgoznom kell, ma úgyis a munka ünnepe van. Nézzünk valami bulikát!