Nyolc napja. Hallod? NYOLC NAPJA!

Ennyi ideje nem voltam benne senkiben! 

Jó, ez csak mostanában valami, mert nálam is voltak üresebb időszakok, volt hogy egy-két hónapig, sőt, talán egy évig sem dugtam. Na de hozzászoktatott a jóhoz ez a Picsa! Szeretetből hívom így. Nem bánja. Az ágyban legalábbis.

Végre hajlandó fogadni. Se rokon (az, nagynéni - bár engem nem zavar), se munka, szülinap, akármi.

Szóval kocsiba be. Faluba be. Lagymatag tempóval végig ballagni a főúton, áthajtani a hídon, körforgalom jobbra, nyomni neki, egy falu, még egy, ott vagyok. Harmadik ház, parkoló. Lépcsőn fel. Kop-kop, de meg se várom, inkább benyitok. Ki tudja, talán épp meztelenül flangál. És akkor megvan az előjáték is. Nekem.Félhomály van, közelebb lépek, kikukkant a konyha sarokból. Utálom ezt a szúrófényt.
Erősen vakít a spotlámpa. 
- Orgazmust, vagy virágot? - nyújtom neki a vörös rózsát.
- Esküszöm, csak ez volt használható zöldség a boltban! - mentegetőzöm. Franc se akar szerelmet vallani neki. Most még. Vagy soha?
- Köszi - mondja vigyorogva, nyúl a virágért, de mielőtt eléri, félretolja, és megmarkolja a farkam.
- Tudod, mi kell nekem!

A konyhapulton csináltam meg először.