Ilyen kedves volt ez a lány.
Nem mondanám, hogy bejött az alárendelt szerep, inkább csak szeretem, ha egy nő tudja mit akar, és nem kell azon tornáznom, hogy ez most jó neki, erősebben, hátulról, bekapja, kinyaljam? Ez megmondja baszki! Így könnyebb és élvezetesebb a dolgom. :)
Mit mondjak? Mostanában fut a szekér. Nyár van, és görögnek a csajok, nem tudom. Vagy van valami a levegőben? Ilyen jó tavaszom (nyaram?) még nem volt. Ragadnak rám.
Vele is második alkalommal találkoztunk, de már vagy hatszor megvolt.
Most épp a szekrényében tollat kerestem neki.
- Na, megvan?
- Miért ilyen sürgős? Punci izgatónak kell? - tudtam, hogy bolti listát akar írni.
- Hozd már!
Gyorsan becsuktam a kis noteszt, amit ott dugdosott, és amiből jó pár perce olvasgattam. Réginek tűnt, még előttem írhatta néhány éve. Afféle "initim napló". Izgató és unalmas dolgok voltak benne felváltva, vágyakról és valóságról. Ezt is láttam benne, mint megvalósítandó vágyat. Szóval nem ért meglepetésként.
- A szemetet levitted?
- Szórakozol? - értetlenül néztem rá. A "le" eleve értelmetlen fonéma, mert családi házban lakott, és ő jobban tudta, hol a kuka, mint én. Valami turpisságot sejtettem.
- Na gyere csak ide! - nézett szigorúan a szemembe.
Vigyorogva mentem bele a játékba.
- Igen Mami?
Kissé félredöntve a fejem pislogtam rá sűrűn.
- Hülye!
Sikerült kizökkentenem a szerepből a "Mami"-val. Most már ő is elmosolyodott, és arcon csapott, csak finoman.
- Térdelj le!
Egy úr, a pokolban is úr, szóval gyorsan lerántottam az egyik kis szivacs ülőkét a konyhaszékről, nehogy már a piszkos padlóra kelljen térdelnem. Ezzel együtt leesett a pulcsija is a földre, amihez odaugrottam "Bocsika!" és visszatettem a székre. Letérdeltem Zsú elé vagy két méterre.
- Ide, hozzám!
Na ennek már kutyás-idomítós hangja volt, el is határoztam, ezért irgalmatlanul megbaszom!
Közel húzódtam, konkrétan az orrom a hasához nyomtam.
- Húzd le!
Felnyúltam a pólója alatt és elkezdtem cibálni a melltartóját lefelé, mintha nem tudnám, hogy így nem fog lecsúszni.
- Nem azt, te szerencsétlen!
És a kezemet a bugyijára tette.
- Óóó! - adtam a hülyét. Vicces csávó vagyok ám!
Szépen lassan, centiről-centire vonszoltam le a textilt, had türelmetlenkedjen. Közben mintegy véletlenül mélyen belé vájtam a körmeim, úgy haladtam egyre lefelé. Sosincs nagy körmöm, levágom, hogy amikor ujjazom, ne sértsem fel. Azért nagyon tudja élvezni, ahogy fehér csíkokat szántok a bőrére. Most is láttam rajta, ahogy az érintésem nyomán libabőrös lesz és a (nem létező) szőrszálak a lábán felegyenesednek.
A bokájáig húztam a bugyit, ott vigyázva, hogy ne érjen a földhöz, felemeltem az egyik lábát, kibújtattam, majd a másikat. Megmenekült az intim ruhadarab.
Zsú, még mindig csukott szemmel az elmúlt másodpercek örömét élvezve állt. Kihasználtam az alkalmat, és a fejemre húztam a bugyit, afféle kis, nyári sapka gyanánt.
- Mit kívánsz Úrnőm? - felsandítva, vártam a hatást.
Mielőtt megszólalt volna lenézett és röhögni kezdett. Még a száját is eltakarta, úgy vihogott. Letépte a bugyit a fejemről, és messzire dobta. Én meg még vigyáztam rá!
- Idióta vagy! - mondta, még mindig röhögve.
- Igen Úrnőm! - vigyorogtam rá lentről.
- Nyalj ki! - hangzott ellentmondást nem tűrő hangon.
- Most? Ennyi ember előtt?
De már nem volt kedve tovább viccelődni. Akkor mondta.
A számat és az orromat a pinájába nyomta, úgy húzta a hajam közben, hogy már fájt.
Lehet, hogy meg kellett volna sértődnöm, de inkább tettem a dolgom. És persze meg is baszkodtam nem sokkal ezután, csak hogy tudja, ki az úr a háznál.
