Ma a benzinkúton akaszkodtak rám. Mi van ezekkel?
- Ne haragudj, segítenél?
Egy inci-finci kis lány szólított meg. Majdnem elolvadtam a látványtól. Cuki, pici, baba arcú alacsony kis vékonyka. Tuti nincs 25. Naná, hogy rögtön az ugrott be, milyen könnyű lehet tartani magamon, a lábaival átkulcsolja a derekam, és csak húzkodom a farkamon, mintha valami kézi faszverő vibrátor lenne. Vajon beférnék neki?
- SZIA! BOCSÍÍ! Segítenél?
- Jaj, bocs, elkalandoztam, ne haragudj. Persze, nincs barátnőm. Azaz, hogy, miben segíthetek?
Ja, poénnal indítok. Valakinek fel sem tűnik.
- Nem tudom lecsavarni a tekerőt.
- Mármint a tanksapkát?
- Igen, azt! - bólogatott mosolyogva a kis cukiság.
Elolvadok baszki!
Mondanom se kell, egy harmatos libafing is le tudta volna tekerni a tanksapkát, szerintem a kislány csak eljátszotta, hogy nem boldogul.
Vihorászva megköszönte, és tankolni kezdett. Nem ma kezdte, látszott rajta. Profin markolta a pisztolyt.
Előírás szerűen rá sem néztem, mikor beballagtam fizetni. Kifelé meg pont, hoppá, majdnem összeakadtunk. Ej de ügyetlen vagyok. ;)
- Bocsi, te ide valósi vagy?
Na ez az általános csaj felszedős dumám. Nekem nem futotta jobbra, de ez mindig bejön.
Ha igen, segítséget kérek, merre van a...
Ha nem, ajánlok neki pár... akármit. Sőt, el is kísérem oda, kocsival, vagy mellé beülök, mindegy. Onnan csak pofázni kell, és csúszik le a bugyi. Nyilván nem működik minden nőnél, de eddig még bejött.
Magamhoz vittem fel. Nem kellett sokat fárasztani.
Minden áron azt akarta, hogy jegyezzem meg a nevét. Többször elmondta. Csak úgy spontán, különböző szövegkörnyezetben. Valami Lili, vagy Lola volt, már nem tudom. Aztán kibökte, szereti, ha a nevén szólítják az ágyban.
Ajjaj!
Ágyban? Vizet inni hoztam fel! Fenét. Tudta ő, hogy mit akar.
Én is megmondtam, Tomi. Minek kamuzzak.
- És a farkadat már szopTamás? - térdelt elém, és mosolyogva tekingetett fel, közben oda sem nézve bontotta ki a répát a nadrágomból.
Tuti szűz még!
Kefe közben nem jutott eszembe a neve, és a "te kis kurvát" nem dijazta. Muszáj volt kerülnöm a megszólításokat.
És tényleg pehely könnyű volt. Jól mutatott rajtam. Elengedett kézzel nézegettem az izmaimat a tükörben, míg ő csimpaszkodva, sikongatva galoppozott az életéért. A hátamat felszántotta a körmeivel, ahogy kapaszkodott. A puncija szűk volt, de tövig magába tolta a farkam. Szerelmes tudnék belé lenni azt hiszem. Egy órára legalább!
Amikor hátulról dugtam, kijelentette, ő imád szendvicsben lenni. Furcsa, nem emlékszem, hogy kérdeztem volna.
Amikor elköszönt, kicsit gáz volt, mert azt mondta, sosem felejtelek el... Zoli!
Anyád!
Azért ő sem Szandra. :(
