És már a cipőm tele van vele, hogy folyton megszívat. Megint ugyanaz a nóta. Megbeszélünk valamit, nincs ott, nem akkor, nem ott, vagy egyáltalán. "Nem emlékeztem, bocs!". Nem az apád f...! Rendben van, hogy haver, na de akkor is. Megint egyedül kullogok el a szórakozóhelyre.

Dühöngve perkáltam le a baksist a zsírfejű pénztárosnak, miután beengedett egy nyeszlett fekete ruhás fiúcska. "Biztonsági őr!". Na persze. Mi ez? Egy párhuzamos univerzum? Nem miszter Kétszáz Kiló Vagyoknak kéne az ajtóban állnia, Nyüzügének meg a kassza mögött? Arcon kellett csapjam magam, hogy tudjam nem álmodom. Régen ezt egy rendes kidobó megtette, ha csúnyán néztem rá. Mi folyik itt?

Üvölt a zene, kettőig nem látni, valaki ráizgult a stroboszkópra, és nyomva tartja a gombot már vagy egy perce, majd kiolvad az agyam, mi a fasznak jöttem ide, mire meglátom gyíkfejet. Legott, mellette termek.
- Marci bazmeg! - köszöntöm udvariasan. Amikor beléptem a diszkóba, már láttam, hogy három lányt fáraszt egyszerre.
Szép kép: Márton és a libák.
- Szevasz barátom! - ordítja a fülembe és a nyakamba borul. Na ez se szomjas már.
- Megint átkúrtál, hogy húzzon meg egy talicska majom! - lehelem fröcsögő őszinteséggel a szemébe, úgy, hogy a gigám majd kiszakad, de ő egy betűt sem hall, csak vigyorog.
- Ugye? A feketét még ma lekúrom! - suttogja diszkréten úgy 110 decibellel, és mivel a tuc-tuc-nak pont abban a három másodpercben lett vége, még a csapos is a fejét rázza pár méterrel odébb.
- Anyádat fogod - gondolja.
Szerencsére az említett fekete hajú csaj nem beszéli a magyart, de mivel a kedves barátnői szörnyülködve karon fogják és a wc-felé irányítják, nincs is jelentősége. Majd lefordítják neki, bár talán otthon, Angliában tapasztalt már hasonlót.
Szóval a libák huss, tovaszálltak, de mint kiderült, tényleg levarrta később ez az ökör.

Csak én vagyok ilyen béna? Nekem nincs találatom. Háromkor le is lépek. Az elfogyasztott lavor viszkire pont jó,  hogy van anyám sütije.

Na szunya.