Miért is kezdtem bele? Mert tetszett?
Tetszett a nő, tetszett, hogy megveszik értem. Jól esett, hogy csak érintőlegesen sikamlós témákról beszélgetve a munkahelyemen, folyton összecsuriztam a gatyám. Jó a csuri nem, de az érzés, a kiváltó ok, az nagyon. Séta a lakótelepen ("Ki ugrunk kajálni, jön valaki? Nem? Oké."), minden második karlendítés közben "véletlen" hozzáérni, lépésre figyelni, buckára, emberekre, mindenre, egymásra.
Az étteremben (füstös kiskocsma), bár igyekeztünk, hogy ne üljünk egymás mellé, mégis, ha úgy alakult, két kanalazás közben a lábunk összeért, néha megsimítottuk egymást. Külön trükköket találtunk ki. Spontán jöttek, amiket egy kém filmben tanítanak, nekünk ösztönösen. Előrehajolsz, elveszed a sót, akkor az a kezed van a figyelem központjában, a másikkal megsimíthatod a lábát az asztal alatt. Ha a kabátját adja, véletlen a kezét érinted, aztán a kabátot. Mindezt úgy, mintha semmi sem történt volna. Nem árulkodik egy hang, egy pillantás, mozdulat, semmi. Meg sem történt. Ha mégis kiszúrja valaki egyszer, szóra sem érdemes. Előfordul. Mondjuk ennyiszer biztosan nem. Véletlenül nem.
"Boldog születésnapot!" - kiáltják a másik asztalnál, mindenki odanéz a tortára, a gyertyákra, ő is, de közben a lábával az enyémet simítja végig, én az arcát, a gyönyörű szőke haját és a csillogó kék szempárt nézem, mit tehetnék, pont félúton van a torta és köztem. Aztán visszafordulunk a tányérhoz. Nem történt semmi, nincs itt semmi látnivaló. Lapátolunk tovább.

Én bárkire vágytam, ezer éve már, ő pedig a férje figyelmére.
Szóval pont jókor voltunk jó helyen egymásnak. 
Minden percét élveztem. Minden izgalmas, "lebukunk, nem szabad, nem illik, pokolra jutunk", minden mondatot, szót és hangot, ami rólunk szólt. Pedig nem voltam szerelmes. Csak hajtott a vágy. Az adrenalin, a titok, a tiltott gyümölcs után. És persze jókat dugtunk. Jókat. Persze Olgához képest minden szeretkezés küzdelem, minden gyönyör gyötrelem. De kellett. Akartuk, a miénk volt, egymáséi voltunk. Rövid percekre, órákra.

A benzinkúton várok rá. A másik falu határában. 15km még befér, nem gyanús távolság, időben feláldozható mennyiség az elvesztegetett együtt töltött szerelmes percek oltárán.
Nem jön. Késik. 

Egy régi munkahelyemen, egyszer láttam a főnököt vigyorogva átülni egy jobb napokat látott mosolygó nő mellé, és amíg a parkolóból kihajtottak, utánuk fordulva agyamba villant. Itt most kérem megcsalás folyik. Pista sosem mutatta legkisebb jelét sem, mégis, rájuk volt írva.

Csak vártam Vikit. Mindig eljött.

Máskor ő ért oda előbb. Ahogy messziről meglátom a kút logóját, összerándul a gyomrom. De ez a jó fajta izgalom. Befordulok.
A rádióban Dolly Roll - Országúti randevú szól:
"Titkos parkolónál végre melléd érkezem
Cinkosan átkacsintasz, érzem remeg a két kezem
Átszállok hozzád, számunkra megszűnt a világ."

Míg elértünk a kis bérelt lakásig, beszélgettünk, viccelődtünk. Minél jobban ismertük egymást, annál inkább eltolódott a beszélgetés kettőnkről, az álom világról a valóság felé. Kivel mi történt, munka, család, ilyenek. 
De az első alkalmat nem felejtem. A kis szobában ölelem, nem mozdulunk, csak fogom. Talán eszembe jut Olga, de az is, hogy ez a fajta érzés vele sosem volt. Persze, mert ott nem csalt senki senkit, vagyis...
Viki gyönyörű kerek feneke mesébe illő. Csak bámulom, és lassan kezdem lefejteni a tangát róla, kiszabadítani a vékony szövetet a farpofák szorítása közül. Csodaszép, borotvált puncija a képembe ordít: "Bassz már meg!".
Nem sokat váratom.